Az apacs nő ígérete: „Te etetted a lányomat, most már hozzád tartozom!” скачать в хорошем качестве

Az apacs nő ígérete: „Te etetted a lányomat, most már hozzád tartozom!”

Az ezernyolcszázhetvenes évek Arizonája nem kegyelmezett senkinek. A föld repedezett az aszálytól, miközben emberek és állatok egyaránt küzdöttek minden csepp vízért. A nap könyörtelenül perzselte a tájat, a folyók vízszintje napról napra csökkent, és a porfelhők úgy táncoltak a horizonton, mint megannyi kísértet. A préri fűszálai sárgán, szárazon hajladoztak a forró szélben, a kaktuszok összezsugorodtak, mintha vissza akarnának húzódni a földbe. Ebben az időben egy ígéret súlya gyakran felért egy törvény erejével. Az adott szó többet jelentett, mint bármilyen papírra vetett szerződés, különösen azokon a helyeken, ahol a túlélés volt a tét, és az emberek csak egymásra számíthattak. Azonban ami az apacs nép körében szent eskü volt, azt a fehér telepesek gyakran félreértették vagy semmibe vették. Az őslakosok számára a kimondott szavak a lélek részévé váltak, míg a nyugatra vándorló fehérek világában az ígéretek ugyanolyan gyorsan eltűntek, mint a préri fölött lebegő köd a hajnali napsütésben. Ez a történet egy olyan ígéretről szól, amely örökre megváltoztatta két ember sorsát egy olyan világban, ahol a túlélés azt jelentette, hogy minden nap újra és újra megküzdesz az életedért.    / @avadnyugatkalandjai