Egy vándorcirkusz ócska padján скачать в хорошем качестве

Egy vándorcirkusz ócska padján

Nosztalgia sorozat zongorán Egy vándorcirkusz ócska padján ültem egyszer én Csak ámultam, csak bámultam, mint apró kis legény A szívemet elkábította a fényes csillogás Még álmomban is megjelent a sok komédiás Nem láttam én, hogy rongyosak, s hogy mindegyik szegény Csak vonzott vonzott szüntelen a taps, a lámpafény S mikor elpakolt a cirkusz egy nyári éjszakán Én búcsú nélküé hagytam el a drága jó anyám Szívemben elvonul egy régi régi nyár kezemben minden este szólt egy kis gitár Az élet állt előttem és a csillogás boldogan dalolt egy kis komédiás Mit bántam én,hogy éhezm , hogy rongyos lett ruhám Mit bántam én, hogy éjszakánként sír a jó anyám Szerelmes voltam akkor én s a nyár is úgy virult Egy komédiás leányért a szívem lángra gyúlt Az asszonyom lett és a csőkja volt az életem A cirkusznál is többet éert az én kis gyermekem Ha rágondoltam vígabb volt az esti nótaszó Úgy éereztem víg komédiásnak lenni jó Szívemben elsuhan egy régi régi nyár Kezemben minden este szólt egy nagy gitár Az élet állt előttem és a csillogás Boldogan dalolt egy nagy komédiás. Az évek szálltak csendesen, s egy őszi éjszakán Egy kis szobában, bánatában meghalt jó anyám Az asszonyom a csókjait rég másnak adja már S az egyetlen kis gyermekem ki tudja merre jár. Bohócruhám is megkopot, sőt rongyos lett nagyon Fáradt ráncok ülnek már a festett arcomon Szememnek fénye megfakult, hajam egész fehér A vén gitárom meghasadt, holnap már nincs kenyér Szívemben elvonul egy régi régi nyár kezemben fájdalomtól sír a vén gitár Illúzió csupán a fényes csillogás Könnyes szemmel dalol egy ván komédiás.