Kert 1 Lecsómanó veteményese Esti mese, Hangoskönyv gyerekeknek, Mese, Erdei mesék, скачать в хорошем качестве

Kert 1 Lecsómanó veteményese Esti mese, Hangoskönyv gyerekeknek, Mese, Erdei mesék,

1.Lecsómanó veteményese Egy verőfényes tavaszi reggelen Lecsómanó vidáman szaladgált a tisztáson, kezében egy kis zsák maggal. Az egész erdőben érezni lehetett a friss föld illatát, a fák lombja között madarak csiviteltek, és minden a növekedésről szólt. – Idén saját veteményest ültetek! – jelentette ki büszkén, miközben Hoppika kíváncsian kukucskált a zsákjába. – De mit akarsz ültetni? Csokifát? – kérdezte csillogó szemmel az egérke. Lecsómanó nevetett. – Sajnos csokifát nem lehet ültetni, de lesz répa, saláta, borsó, sőt még eper is! – Hmmm, az eper érdekel! – lelkesedett Hoppika. – És mikor ehetünk belőle? Holnap? Lecsómanó csóválta a fejét. – Hoppika, a kertészkedés nem így működik! Először el kell ültetni a magokat, aztán öntözni, gondozni, és türelmesen várni, amíg a növények megnőnek. Hoppika összehúzta a szemöldökét. – De én nem szeretek várni! Biztos, hogy nincs valami gyorsító varázslat? – Nincs varázslat, csak gondoskodás és idő – mondta Lecsómanó, miközben ásót ragadott, és egy kis ágyást kezdett kialakítani a tisztás szélén. Hoppika és Lecsómanó együtt ültették el a magokat. Hoppika olyan lelkesen szórta őket a földbe, hogy néhány helyen túl sok került egymás mellé. – Hoppika, ha túl sűrűn ülteted, nem lesz elég helyük megnőni – figyelmeztette Lecsómanó. – Hát jó, de akkor is szeretném, ha már holnap hatalmas répák nőnének! – duzzogott az egér. Aznap este még utoljára megöntözték a földet, majd Lecsómanó elégedetten veregette meg a kis veteményes szélét. – Most már csak várni kell – mondta elégedetten. – Várni… – sóhajtott Hoppika. – Ez a legnehezebb rész! Másnap reggel Hoppika izgatottan rohant a veteményeshez. – Lecsómanó! – kiáltotta. – Nézd meg, mennyit nőttek! De amikor a sün odaért, csak a nedves földet látta. Egyetlen zöld levél sem bújt még elő. – Hoppika, még csak egy nap telt el – nevetett. – A növényeknek több idő kell! De Hoppika nem hagyta annyiban. Aznap többször is ellenőrizte az ágyást, hátha valami előbújt a földből. A harmadik napon már kanállal próbálta kiásni a magokat, hogy megnézze, mi történik odalent. – Hoppika, így csak megzavarod a növényeket! – kiáltott rá Lecsómanó. – Ha mindig bolygatod őket, sosem fognak rendesen növekedni. Hoppika bánatosan lerakta a kanalat. – De olyan lassan nőnek! – Pont ezért olyan csodálatos, amikor végre kibújnak! – mondta a sün biztatóan. – Figyeljük türelmesen, és meglátod, milyen szépek lesznek! Eltelt egy hét. Egy reggel, amikor Hoppika még álmosan nyújtózott a tisztáson, Lecsómanó izgatottan rángatta meg a karját. – Hoppika, gyere gyorsan! Az egérke odarohant a veteményeshez, és elkerekedett a szeme. Apró, zöld hajtások dugták ki a fejüket a földből. – Nahát! – suttogta csodálattal. – Megnőttek! Lecsómanó elégedetten bólintott. – Ez még csak a kezdet. De ha továbbra is öntözzük és gondoskodunk róluk, hamarosan igazi kis kertünk lesz! Hoppika megsimogatta a zsenge leveleket. – Tudod, azt hiszem, mégis megéri türelmesnek lenni. És attól a naptól kezdve minden reggel első dolga volt, hogy meglocsolja a növényeket – és közben már nem akarta minden nap kiásni őket. ‪@erdeimesek‬