Néhány gondolat C. M. Vigano érsek 2024.8.13-i interjújából скачать в хорошем качестве

Néhány gondolat C. M. Vigano érsek 2024.8.13-i interjújából

Carlo Maria Vigano érsek elmagyarázza, hogy mi a skizma és mi nem az: „A skizma az egyház egysége elleni bűn. Akkor áll elő, ha a megkeresztelt személy nem hajlandó magát alávetni a római pápa tekintélyének és megmaradni a katolikus egyház hit és szeretet közösségében. De mi történik, ha Péter székében – olyan pápa helyett, aki védelmezi és vezeti az egyházat – egy bitorló ül, aki szisztematikusan pusztítja az egyházat, és aki csalással lett kiválasztva és kinevezve a szentgalleni maffia által éppen ecélból? A katolikus egyház jelenleg egy idegen test megszállása alatt van, amely rárakódik és eltakarja, mint a sötétség: Ez az idegen test nem egyház, hanem a hamis próféta antiegyháza, és mint ilyennel, nem lehetséges közösséget vállalni.“ Az érsek rámutat a mostani katolikusok helyzetére, akik az aposztata Bergoglio túszaivá váltak. A Fiducia supplicans deklaráció kiadását követően a katolikus egyház szinodális hamisítványában találták magukat, amely a szodomita antievangéliumot hirdeti: „A katolikusok a katolikus egyházba tartoznak és nem annak zsinati és szinodális hamisítványába, amelynek feje Bergoglio. Bergoglio az, aki az egyházzal skizmában van, aki az egyház fejének adja ki magát, és heretikusként és skizmatikusként nem is gyakorolhat semmilyen hatalmat és nem követelhet engedelmességet.“ Vigano érsek az egyházi bíróságokkal való visszaélésről beszél: Még egyszer hangsúlyozom, hogy ami a bíróságokkal való politikai célú visszaélést illeti, aminek tanúi vagyunk a polgári szférában különösen az USA-ban, ugyanazok a mechanizmusok működnek az egyházi szférában is a célzott és állítólag kanonikus szankciók által.“ Az érsek rámutat a precedensszerű és egyúttal érvénytelen büntetésre, amivel Bergoglio megfélemlíti a többi püspököt és papot, hogy hallgassanak: Az én exkommunikálásom, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan érvénytelen és hatálytalan, az ellenzék elnyomásának egyik formája, és a többiek számára elrettentő eszközként kell szolgálnia. Meggyőződésem, hogy püspökként és az apostolok utódaként kötelességeim teljesítésében súlyosan elbuknék, ha továbbra is hallgatnék, ahogy ezt sajnos az én összes püspökként szolgáló testvérem teszi.“ Az érsek rámutat arra, hogy a sátán befolyása akkor a leghatékonyabb, ha visszaélhet a hivatalos struktúrákkal: „Szeretném felhívni a figyelmet egy lényeges és nagyon fontos elemre. Muszáj megértenünk, hogy a ‚sátán mesteri művére‘, aki az egyház ádáz ellensége, úgy került sor, hogy eltulajdonította a tekintélyt és visszaélt a tekintéllyel járó hatalommal, hogy az ő pusztító működése legalább a formális törvényesség minden jegyével rendelkezzen. Vigano érsek a II. Vatikáni Zsinatot időzített aknához hasonlítja: A II.Vatikáni Zsinatnak jogi eszközzé kellett válnia, amelynek segítségével robbanóanyagot lehet elhelyezni az egyház alapjai alá, majd pedig felrobbantani. Igazi zsinatnak kellett látszania, azt a benyomást kellett keltenie, hogy ugyanolyan tekintéllyel bír, mint a niceai vagy a tridenti zsinat, és ugyanakkor nem szabad volt egyetlen olyan herézist sem hitigazságként definiálnia, amelyet az egyház tanítói hivatala már elítélt. Vigano érsek hangsúlyozza a zsinat módszerét a herézisek rejtett érvényre juttatására, mégpedig a kétértelmű fogalmakat: A tévelygéseket tehát a kétértelműség segítségével erőltették – a szándékosan pontatlan formulációkkal, amelyek a megfelelő időben a forradalom megvalósításának alapjául szolgáltak volna. Mindig a ‚zsinatról‘ beszélünk, de becsületesen be kellene ismernünk, hogy a ‚zsinati egyház“ számára, amely a II. Vatikáni Zsinattal jött létre, csak egy ‚zsinat‘ létezik, amely tekintélyével és jelentőségével meghaladja a katolikus egyház többi húsz egyetemes zsinatát. Éppen ez a zsinat jelenti az anomáliát, mert felforgató célokra lett felhasználva, mégpedig egy ünnepélyes egyházi aktus formális máza alatt és a pápa és a zsinati atyák tekintélyére alapozva (és tekintélyével).“ Vigano érsek leleplezi, hogy a II. Vatikáni Zsinat megteremtette a jelenlegi, egyházon belüli bergogliánus forradalom és az egyház New Age antiegyházzá transzformálásának előfeltételeit. Szabadkőműves tervről van szó: „A II. Vatikáni Zsinat célja a doktrinális előfeltételek megteremtése – nem szükségszerűen explicit módon és gyakran a nem egyértelmű formulációkba rejtve – az egyházon belüli forradalom megvalósításához, az egyház protestantizációjához és szekularizációjához, hogy lehetőség nyíljon eljuttatni az egyházat az összes vallás szinkretikus egyesülésébe. És ez szabadkőműves terv – az emberiség ökumenikus és inkluzív vallása.“ ...