Kistelek скачать в хорошем качестве

Kistelek

"Rézkor, bronzkor Kistelek határában alapos régészeti terepbejárás és ásatás még nem folyt, ezért a terület honfoglalás előtti történelmét csak szórványleletek, és a tágabb környék feltárásai alapján vázolhatjuk fel. 1926-ban a vasútállomáshoz közeli Géczi-tanyán csiszolt kőbaltát találtak, amely a rézkorból származik. Középkor - Kistelek a szegediek tulajdonában A középkori Kistelek helyét nem ismerjük, de bizonyos, hogy templomos hely volt, mint a környékén Csengele, Sáregyháza (a mai Pusztaszer területén elenyészett falu), Csany és Szer. A török alatt elpusztult, ám templomának romjai a hódoltság után még állottak. 1702-ben a kun pusztákkal együtt elzálogosították a Német Lovagrendnek. A szegediek, akik még Hunyadi Mátyástól jogot kaptak a kun puszták legeltetésére, ebbe nem nyugodtak bele és igényt tartottak a puszták birtoklására. 1731-ben a király Kisteleket, több más pusztával együtt, Szeged városának adományozta. Kistelek pusztán 1747-ben, a Télegyházi út mellett postaállomás és csárda közelében hét szállás állott, melyeket jórészt tehetős szegedi polgárok bírtak. A szállási épületekben a tavasztól késő őszig a pusztán legelő szarvasmarhákat, juhot teleltették.Kis Telek - 'a trágyázott föld' Betelepítések A kisteleki jobbágyok úrbéri szolgáltatásaik nagyobb részét pénzzel megváltották Szeged városától, ami előnyös volt számukra. A robotnak csak kisebb részét kellett ledolgozniuk és azt a földesúr közhasznú célra: erdőtelepítésre fordította. Nagy károkat okozott ugyanis a gyakori homokfúvás: tönkretette a vetéseket, házakat temetett be, ezért kezdeményezte a szegedi Vedres István a futóhomok erdősítéssel való megkötését. 1789-ben a község szélén elterülő homoksíványba 30 ezer nyár- és fűzfacsemetét ültettek, 1805-ben pedig a kisteleki jobbágyok robotmunkájával telepítették a csengelei erdőt. Sokasodás A népesség rohamosan gyarapodott: 1784-ben 249 családban 1303 személy élt Kisteleken és négy évtized múltán, 1828-ig megkétszereződött a lakosság (2606 fő). Jellemző, hogy a telkesjobbágyok száma mérsékelten, míg a zselléreké sokszorosára nőtt: 1828-bon 116 jobbágyot, 254 házas és 67 házatlan zsellért írtak össze. A zselléresedés országszerte kibontakozó folyamat, de Kisteleken szembetűnően nagy mértékű. A telekaprózódás miatt bizonyára sok jobbágyfi süllyedt zsellérsorba. A Szabadságharc időszaka Az 1848-49-es szabadságharc délvidéki csatáiban kisteleki nemzetőrök is részt vettek. A jobbágyfelszabadítás után 150 jobbágy vált birtokos parasztgazdává, s ugyanakkor 378 házas és 295 házatlan zsellér élt a községben. A zsellérek a helybeli gazdáknál, vagy a szomszédos Pallavicini uradalomban részesmunkával, bérmunkával keresték kenyerüket, vagy kézműves mesterséget űztek. A jobbágyfelszabadítással megszűnt a földesúrtól való függés, ám a legelőelkülönítés miatti per Szeged és Kistelek között még évtizedekig elhúzódott. Szeged város tanácsa ugyanis nem volt hajlandó kiadni a közlegelőből a kisteleki jobbágyokat megillető részesedést. Tanyasiasodás 1879-ben a határban 184 tanyán kb. 1200 ember élt. A kiosztott és megművelt legelőkön is tanyákat építettek, úgyhogy 1910-ben már 2293 személy, a népesség több, mint 30%-a volt tanyai lakos. Szükségessé vált külterületi iskolák építése. 1900-bon Feketehalom és Perezel határrészen, 1905-ben Bogárzón, az első világháború előtt a pusztaszeri és a majsai út mellett nyíltak elemi népiskolák. Módos kisteleki gazdák és kereskedők az 1850-es évektől jókora haszonbérleteket szereztek a kiosztásra kerülő szegedi és felső-pusztaszeri közlegelőkön. Polgárosodás az agrártelepülésen A helyi társadalom polgárosulását mutatják a dualizmus korában létesülő rétegszervezetek, egyesületek. A céhek megszűnése (1872) után először a Kisteleki Iparegylet alakult meg (1873), majd 1877-ben létesült a Kisteleki Olvasó Egylet és az Iparos Olvasókör. Az első világháborúig 17 társadalmi egyesületet hívtak életre, melyeknek fontos szerepük volt a korszerű gazdasági ismeretek, a művelődés terjesztésében. a társasélet szervezésében. Villanyfény A Pigniczky cég áramfejlesztőjét 1924-ben tették ismét üzemképessé és 1928-tól a községi közvilágításra is használták. 1941-ben 277 ház, a lakóépületek 13%-a volt árammal ellátva. A huszas években a bővizű artézi kutakra vezetékes ivóvízellátást is kiépítettek: 1941-ig 722 lakóházat kapcsoltak be a vezetékes vízszolgáltatásba, ami városi szintű ellátást biztosított.