Földesi Mihály: Apokrif Konkordancia скачать в хорошем качестве

Földesi Mihály: Apokrif Konkordancia

Vedd le a hidzsábot És a szemed meglátja a fényt S megáldod az igazságot. Az igaznál is igazabb lényt Az ösvényhez nem kellenek lábak Hanem egy vádaskodásmentes szív. Az út végén már nincsenek árnyak A szárnyak már nem kellenek itt van az ki hív Hajnalban oszlik a sötétség és széppé lesz a kétség Kit láttál ma a látványon kívül? Mit vártál ha az agyam a márványon kihűl Ugyanabban a kötetnyi vallomásban Ugyanaz a jég ég feléd minden tagadásban Te nem vagy Isten és én nem vagyok angyalod Egy szárított virág vagy a hitem s én könyvedben porladok. Vízbe fúlt gyémántok a hűség gyöngyei Mint ködbe hullt rém átok az angyalok könnyei Te látod a tengert én látom a partot Te várod a partot én várom a tengert Bármilyen árat ír az életnek rejtélye Tépd fel a mellkasom ott rejt az éj mélye S ha a mennydörgés fénye vágtázik feléd füled tépi, szemed vakítja, úgy költözik beléd Egy betű vagy a szentírás hittáblámon Egyszerű vagy, egy hívás hol már minden lángol.