VERITAS -est ( скачать в хорошем качестве

VERITAS -est (

2026. március 3-án, kedden 18 órai kezdettel Az elszakított országrészek németajkú lakosságának viszonya Trianonhoz címmel tartjuk a VERITAS-estek következő beszélgetését. Az eseményt Dr. Ujváry Gábor főigazgató-helyettes moderálja, a beszélgetés résztvevői: Dr. Grósz András, történész-levéltáros, Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint intézetünk tudományos főmunkatársa, Dr. Orosz László lesznek. A beszélgetés a hazai nemzetiségi kérdés egy speciális vetületébe kívánja a közönséget bevezetni. Az első világháborút lezáró rendezést a történeti Magyarországot lakó számos nép igen eltérően élte meg. A történet irodalom egyetért abban, hogy a trianoni békét a magyarok mellett a németek is hatalmas traumaként élték meg, hisz a tartós szimbiózis felbomlása nekik aligha állt érdekükben. Míg a hazai nemzetiségek többsége a szeparatista törekvések valóra válását látta elérkezni 1918-ban, addig a németség számára az ország feldarabolása komoly bizonytalansági tényezőt jelentett. Ők ugyan kihez és hová szakadtak volna el? Ha a magyarokon kívül még valaki, hát ők igazán a történeti államkeret egyben tartásában voltak érdekeltek. Csakis így remélhették ugyanis – még a rendre felpanaszolt magyarosítási tendencia dacára is –, hogy a századfordulótól szerveződő nemzetiségi mozgalmuk képes lesz a közös állam intakt németajkú közösségét összekovácsolni és ily módon hatékony védelmet nyújtani nekik az etnikai feloldódás ellen. Ám mennyivel rosszabb kilátásokkal tehetik majd meg ugyanezt egymástól szétszakítva, s kitéve az újonnan születő utódállamok felfokozott nacionalizmusának. Belső politikai harcaik, egymással szemben álló politikai irányzataik nekik is voltak; mindez alapvetően a magyarsághoz való viszony, a lassú és feltartóztathatatlan asszimiláció elfogadása, vagy épp az ellene való fellépés mértéke és módozatai kapcsán, valamint a korszak bűvös erővel feltörő innovációja, az autonómia-gondolat igen eltérő megítélésében érhető tetten. Ám az bizonyosan kijelenthető, hogy sem a hungarus-tudatú patrióta táboruk, sem a pángermánnak bélyegzett „deutschnational” érzületű csoportosulásuk nem kérdőjelezte meg a területi integritást. A döntéshozó hatalmak Párizsban az ő fejük fölött, az ő sajátos prioritásaik, önérdekű megfontolásaik mellőzésével határoztak a sorsukról. A beszélgetés sorra veszi a leszakított országrészek német lakosságának magatartását: az új környezetben történő útkeresésük módozatai közt megvilágítja a tradicionális magyarbarátságtól áthatott, a pragmatikus és megalkuvó, illetve a hezitáló és belsőleg is megosztott német településtömbök által követett stratégiát.