Kaffka Margit: Lóth asszonya (Gospel Rock & Eerie Ambient Edit) скачать в хорошем качестве

Kaffka Margit: Lóth asszonya (Gospel Rock & Eerie Ambient Edit)

„Én sokszor néztem hátra és előre...” – Kaffka Margit modernista remekműve a bibliai alakot a traumatizált, mindent látó asszony archetípusává emeli. Ebben a feldolgozásban a *gospel rock* monumentális, mégis nyers lüktetése ad hangot a "kénköves esők" pusztításának és a megkövült büszkeségnek. A hangszerelés a szívverésszerű lábdobok és a kísérteties (**eerie**) visszhangok feszültségére épül. A gospel elemei itt nem a megváltást, hanem a sorssal való kérlelhetetlen szembenézést hordozzák: a torzított gitárok és a szakrális kórusok a "kristálykemény" sóbálvány néma kiáltását zengetik át a holdfényes éjszakán. Ez a dal a tisztánlátás fájdalmáról szól – arról az állapotról, amikor a lélek páncélt növeszt, hogy túlélje a múlt "véremhullató viadalait". *A szöveg:* Kaffka Margit - Lóth asszonya (1912) Én sokszor néztem hátra és előre. Szemeim, e szörnyű szemek Egymásba-láttak lendülést, hanyatlást, Dolgok színén visszájuk átütött, s a szón a célzat És lovagi vért alól a lóláb kitűnt. ...Egyszer egy leplezett szív mélyére is leláttam én szegény. Azontúl hiába takartam el már az arcom, Hiába futottam hűs, puszta mezők felé, Mindent láttam. Elért a tűz-eső, És lepeltelen szíveme nem volt sebhelynyi ép. Akkor megszánt az ég kegye. Kegyelmes büntetést, páncélt adott reám, jegeset, fehéret, - (Elvesztem volna nélküle rég.) Sebhelyes, kitakart valómra áldott kérget, Tisztát, keserűt, kristálykeményet, - Könnyeim maró savával betakart engem az ég. Azóta nem futok. Meg tudok állni a mezőn. Bálványként állok őrt az útfelen merőn, S nem láthatom, csak azt, ki szembejön. Szembejönnek a hegyről koszorús, ifjú leányzók, Hosszuhajú hajadonok láncfüzér-táncba. Moáb és Hámmon jövendő anyái tán... Jöhetnek! Elhagyott kerteim felé sietnek dalolva szegények. A ligetben áldoznak majd vértől csepegő galambot, Ahol koszorúm lehullt... De bölcsebbek tán e szűzek. Most már én - kőszobor, - állok! Nem verik át szívem a csókok, mögöttem csattanók. Nincs közöm az öleléshez, mit szőlleim lugasában Rájukölel a kar, mely egykor engem ölelt. Jaj, ugyanaz a kar és ugyanazok a kertek! Most másra hullnak a szent szók, és másnál vannak a percek, S a régi, sarlós boszorkány ott úszik az égen, - a hold. Ugyanaz a hold, ki tanúja volt, Ki hallotta szavaink csatáit, véremhullató viadalt, És látta sebesült szívem és látta leplezett szívét. ...Ó, hogy azóta is jár-kel a hold még, és szagosak a tavaszi kertek, De itt kénköves essők vertek, itt minden hamu és üszök. Mindegy! - Én magosan állok. - Majd szívemig átkövülök; És hószínű kristályvalómon egyszer csak átsüt a hold. *Stílus:* Gospel Rock / Dark Ambient / Eerie Experimental *Karakter:* Statikus dráma, jeges méltóság, szakrális súly. „Majd szívemig átkövülök; / És hószínű kristályvalómon egyszer csak átsüt a hold.” #KaffkaMargit #LótFelesége #GospelRock #Eerie #VersMegzenésítés #MagyarIrodalom #DarkGospel #ModernLíra