У нас вы можете посмотреть бесплатно Heffner Anna - Megérkeztünk, Te és Én (hangos vers) или скачать в максимальном доступном качестве, видео которое было загружено на ютуб. Для загрузки выберите вариант из формы ниже:
Если кнопки скачивания не
загрузились
НАЖМИТЕ ЗДЕСЬ или обновите страницу
Если возникают проблемы со скачиванием видео, пожалуйста напишите в поддержку по адресу внизу
страницы.
Спасибо за использование сервиса ClipSaver.ru
Szeretettel osztom meg az első hangos versem.🌸 Ha versemet írom, Világom képét vetítem papírra. Lényét szavaknak, melyeket nem én teremtettem, Éppen csak használom. Miképpen forog a föld.. Bár még sosem láttam forogni, És miképpen süt rám a nap, De még nem találhattam szememmel meglátni alakját.. Úgy csak hiszem és néha elhiszem, hogy van miért, és van hová kerülnie szavaknak. Írok és megállok... Ezt nem szabad.. Ilyet meg nem lehet.. Ezt meg ha leírnám néhányan aggódnának értem de nem értem miért tusolnánk magunkat magjába virágnak, Mely olykor gyönyörű, de olykor föld alá kerül, miután sok másik virágot teremtett világra. Beszélni nem lehet tényekről. Ha mégis megteszi ember, Ember legyen talpán mit azután kap kormánytól és világtól. Harcolni nem lehet békéért, mert ha így tesz ember, Életét rettegés öleli körül, Békét nem lel, Úgy tapossák orcát a földbe válaszként ádázul. A tudás hatalom. A látás képesség. A türelem a fegyver. A hit az erő. Merőben nehéz mindnyájunknak és most sem, És máskor sem szólok mindegyik emberhez. Éppen csak azokhoz, akik érzik szavaim. Nincs itt már idő és nincs itt már tér, Keseregni múlton, S várni ébredni látni alvó hadseregét a mátrix világnak. Mert a nagy világnak reánk van szüksége. Ha érzed mit szólok, Éppen Te rád is gondolok, Megérkeztünk, Te és Én. És mindnyájan bátran, örömmel és fájdalommal teli szívünkkel, itt vagyunk . Itt vagyunk most, akkor, és amikor olvasod vagy hallod a szavaim, Szeretném, ha tudnád tudom, Milyen nehéz volt ideérkezned. Tudom hányszor kellett azt mondanod, hogy.. nem, Miközben időtlen nevetett rajtad szerelmed, családod, barátod s idegen. Nekem ez nem idegen, És hiszem, hogy másnak sem az. Kezét elengedni társnak és odébb állni bátran baráttól, családtól, S hiába a magányba de szabaddá élni Lelked, Én tudom, hogy neked ehhez mit kellett tenned, S köszönöm, hogy megtetted. Köszönöm, hogy megteremtetted az erőt, mely láncként bújik meg világban közöttünk, S birtokában tudatának ebben, Tudnod kell, hogy része vagy az én örömömnek is, Akkor is, ha nem ismersz engem. A teremtő erőt hagytad megszületni benned, S, mint köztudott, A szülés.. fáj. S időzhetünk még beteg ágyunkon tovább, Vagy kezdhetünk tanulni erőnkről és hitünkről, A teremtésről, melynek forrásai vagyunk. Mondhatja bárki, hogy tévedek. Gyorsabbak a napok, változik a tér, Mozog és rezeg minden, mi él velem és veled. S, ha nem fogja senki sem a kezem, Dolgomat végzem és már idejét sem érzem vágyakozni testre vagy imára, Mely a mátrix világban engem itt valakivé csinálna. Szabadság a lelkemnek, A mindennek fölött álló erő energiája, Mely általad, általam születik, És emeli mindenki lelkét magasabb világba. Heffner Anna 2023.03.26.