KávéháZ - Szekér Nóra - 2018. június 14. скачать в хорошем качестве

KávéháZ - Szekér Nóra - 2018. június 14.

Az előadás címe: A Magyar Testvéri Közösség megfigyelése az 1947-es persorozatot követően 1947-ben zajlott az úgynevezett „köztársaság-ellenes összeesküvés” koncepciós persorozata, amely hét perből állt. Ezzel kapcsolatban 260 embert tartóztattak le, az államvédelem nyilvántartása pedig 2450 fővel bővült. E perek fordulatot jelentettek a háború utáni magyar belpolitikai életben. Az államvédelmet kézben tartó Kommunista Párt számára ez az eljárás lehetőséget teremtett arra, hogy koalíciós partnerére és egyben legnagyobb politikai ellenfelére, a Kisgazdapártra és számos vezető kisgazda politikusra „rábizonyítsa” a köztársaság megdöntésére tett kísérlet vádját. Így sikerült eltávolítani a politikai életből sokak mellett Kovács Bélát, a párt főtitkárát, Nagy Ferenc miniszterelnököt és Varga Bélát, az országgyűlés elnökét. Ezzel úgy meggyengítette a Kisgazdapártot, hogy már nem tudott akadályt gördíteni a kommunista hatalomátvétel elé. Ebben az „összeesküvési ügyben” a főszerepet egy valóban létező titkos társaságra, a Magyar Testvéri Közösségre osztották. A Közösség – amellett, hogy mint konspirációs alapon működő szervezet – kiváló kompromittáló tényezőként szolgált az összeesküvési vádpontokhoz, nem csak ürügy volt a Kisgazdapárt likvidálására, hanem valódi célpont is. Az 1920-as évektől működött Magyarországon, és a magyar érdekek hathatósabb érvényesítését tűzte ki célul. Még a háború után is kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a pártokban, társadalmi szervezetekben és a különféle intézményekben. Leleplezése az állambiztonság számára láthatóvá tett egy „nemzetvédelmi összefogás” jegyében működő kapcsolatrendszert, amely a Kommunista Párt számára valódi veszélyt jelentett. Akik egyszer egy ilyen társasághoz csatlakoztak, azokban benne rejlett az a szellemiség, ami a Kommunista Párt internacionalista és szovjet érdekeknek alárendelt diktatórikus politikájával szemben áll. A pártnak ezt a szellemiséget így vagy úgy, de kontroll alatt kellett tartania, és ez a feladat túlmutatott az 1947-es perek aktuális politikai céljain. Az állambiztonság évtizedekkel a perek után, bőven a Kádár-korszakban is önálló elhárítási vonalként figyelte a már csak romjaiban létező szervezetet és kapcsolatrendszerét. Előadásomban e megfigyelés történetére koncentrálok, amely szemléletes képet ad arról, hogy a kommunista rendszer milyen módszerekkel „kezelte” potenciális ellenfeleit. Szekér Nóra