József Attila: [Szürkület] (J.A.V&A 595.) скачать в хорошем качестве

József Attila: [Szürkület] (J.A.V&A 595.)

[Szürkület] Ez éles, tiszta szürkület való nekem. A távolban tar ágak szerkezetei tartják keccsel az üres levegőt. A tárgy-egyén mind elválik a többitől, magába mélyed és talán megsemmisül. Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm, de mint az eb, melyet gazdája megszidott s kedvetlenül borong a rideg udvaron s ha idegen jő, rávonít, de nem beszél, olyan most ő. Mihez foghatnék nélküle? Csak egy bizonyos itt – az, ami tévedés. Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe beléfogóznom. – Járni gyermek így tanul. Hisz gyermek is csupán azért nem lehetek, mert túlnyügös volnék, makacs és kétszinű, talán mivelhogy minden ember épp ilyen ravasz és csökönyös, ha az – hogy tudjam én? Az egyik rámkacsint s azt mondja, szép fiú s a másik: randa dög, megint nem dolgozol, de hasadat azt félted! (Hát ne féltsem-e?) Ez pénzt nyom a kezembe s így szól: Boldogulj, megértelek, szenvedtem én is eleget s amaz ellopja tőlem a szemetet is. Ez ideránt, az odahúz, mind fogdos, vartyog, taszigál, de észre egyikük sem veszi púpomat, mit úgy hordok, mint őrült anya magzatát, mellyel – azt hiszi – némaságot szül vagy tiszta űrt. 1934