Neményi Lili: Budán a csendes éjszakában (Kőszikla) скачать в хорошем качестве

Neményi Lili: Budán a csendes éjszakában (Kőszikla)

Budán a csendes éjszakában - Neményi Lili énekel Gyöngy Pál - Rákosi János szerzeménye Kísér: Fáy együttes Már sok-sok éve történt egy nyári délután, hogy sétálgattak ketten, egy fiú és egy lány. A kislány nagyon szép volt, de gőgös és rideg, és akárcsak egy jéghegy, a szíve oly hideg. A fiúban őszinte, nagy szerelem égett, ezerszer elmondta: úgy szeretlek téged. A lány ezen vidáman mulatott, kacagott, a fiúban egyszer csak nagy harag lobogott. Ha kőből van szíved, légy kőszikla, átkozott! S a szívtelen kislány, jaj, kőszirtté változott... Budán a csendes éjszakában, a hegytetőn egy magányos szikla áll. És vár a némaság honában, csak egy szót szólna már, aki arra jár. Egy hang, ha száll felé a szélben, ő visszaszól, ő felel rá kedvesen. Egy kő, egy szikla künn az éjben, szólj felé, ő válaszol halkan, csendesen. Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.) Légy az enyém! (Légy az enyém, légy az enyém!) Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.) S a szikla szíve pattan egyet, hallom én. Budán a csendes éjszakában a hegytetőn egy magányos szikla áll. És vár a némaság honában, csak egy szót szólna már, aki arra jár. Azóta ott áll egy kőszirtbe bezárva, viharban, szélben a hegytetőn magába’, múlnak az évek, a hónapok, hiába. Hiába várva a megmentő csodára. Vándor, ha arra jársz, szólj hozzá kedvesen, S tanuld meg, ne legyen senki szívtelen! Budán a csendes éjszakában… …S a szikla szíve pattan egyet, hallom én. Budán a csendes éjszakában egy elvarázsolt leány e szürke kő, ott áll a némaság honában, s várja azt, hogy a szerelme visszajő. Azóta ott áll egy kőszirtbe bezárva, viharban, szélben a hegytetőn magába’, múlnak az évek, a hónapok, hiába. Hiába várva a megmentő csodára. Vándor, ha arra jársz, szólj hozzá kedvesen, S tanuld meg, ne legyél senkihez szívtelen! Budán a csendes éjszakában… …S a szikla szíve pattan egyet, hallom én. Budán a csendes éjszakában egy elvarázsolt leány e szürke kő, ott áll a némaság honában, s várja azt, hogy a szerelme visszajő. Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.) Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.) Szeretlek én. (Szeretlek én, szeretlek én.)...