Скачать с ютуб Belső béke... ( metal version ) в хорошем качестве

Belső béke... ( metal version )

Saját verseim megzenésítése , az AI segítségével... Belső béke... Ülsz egy parkban, érzed, ahogy körbevesz a város moraja, Autók zaja, az öreg fák suttogása, madarak hangos dala... Elhalkul körülötted a világ zaja, múltidéző gondolatok jönnek, Elhangzott mondatok, régmúlt mosoly, egy arc, fájó emlékek... Lassan elfogy a fény is körülötted, a Nap befejezi útján az égen, Elmúlt életedre gondolsz, arra, ami számodra fontos volt régen... Hogy a hiánya mivé tett annak, kit szerettél, s túl korán itt hagyott, Lelkedben üresség lett hirtelen, a szíved kőkeményre fagyott... Most már tudod, milyen könnyű padlót fogni, s felállni oly nehéz, Azt is megtanultad, újra elbukik az, ki múltjába mindig visszanéz... Élni kell a mának, s megtanulni, örülni körülötted minden szépnek, Így majd cseppenként, igaz, de feltöltődik és új erőre kap a lélek... Akkor nem lesz több éber éjjeled, nem gyötörnek saját démonaid, Nyugodt lesz pihenésed, újra lesznek jövőnek szóló szép álmaid... Tudd, van még időd s annyi feladat e földön, mit rád osztott az ég, Szíved újra felengedi majd az önmagaddal megkötött békesség... Eredeti versemet Poet.hu oldalon olvashatod... (www.poet.hu/vers/293938)