Takáts Péter: Kvantumfizika és antropozófia скачать в хорошем качестве

Takáts Péter: Kvantumfizika és antropozófia

A Rudolf Steiner által lehozott antropozófia a fejlődés és a megismerés olyan konkrét útját jelöli ki, amelyről minden fizikai jelenséget mindig a bennük működő szellemi erők közvetlen kifejeződéseként ismerünk fel. Antropozófiája is alapvető törekvést képvisel arra, hogy a világ fizikai jelenségeit a szellemi-érzelmi hatások közvetlen kifejeződéseként értelmezze. Rudolf Steiner nem volt egyedül ezzel a szemléletmóddal, bár a körülötte lévő tudományos intézményrendszer soha nem vette át, hanem inkább küzdött ellene. Halála után mindössze három évvel került sor Brüsszelben az úgynevezett 5. Fizikai Solvay-konferenciára. Ezen a konferencián a világ minden tájáról érkezett neves fizikusok, mint Albert Einstein, Max Planck, Werner Heisenberg és sokan mások, az elme és az anyag közötti kapcsolat központi kérdésével foglalkoztak. Werner Heisenberg és Niels Bohr fogalmazták meg először azt a gondolatot, hogy a kísérlet megfigyelője gondolatai révén közvetlenül befolyásolja a kísérlet eredményét. Albert Einstein kezdetben nem volt hajlandó elfogadni ezt a megfigyelést, amely ellentmondott minden korábbi materialista nézetnek. Ez a kérdés azonban továbbra is intenzíven foglalkoztatta. Évek múltán végül arra a következtetésre jutott, hogy «Mindenki, aki komolyan foglalkozik a tudománnyal, arra a meggyőződésre jut, hogy a világegyetem törvényeiben egy szellem nyilvánul meg. » Max Planck is hasonló következtetésre jutott kutatásai alapján: «Minden anyag csak egy erő révén keletkezik és létezik. Feltételeznünk kell, hogy e mögött az erő mögött egy tudatos, intelligens szellem áll». Az előadás azt kívánom bemutatni, hogy a kvantumelmélet alapján létrejött új világképnek ma már több közös vonása van a szellemtudománnyal, mint a hagyományos fizikára épülő materialista tudományból levezetett biliárdgolyó világképpel.