У нас вы можете посмотреть бесплатно Radnóti Miklós - Nem tudhatom... или скачать в максимальном доступном качестве, видео которое было загружено на ютуб. Для загрузки выберите вариант из формы ниже:
Если кнопки скачивания не
загрузились
НАЖМИТЕ ЗДЕСЬ или обновите страницу
Если возникают проблемы со скачиванием видео, пожалуйста напишите в поддержку по адресу внизу
страницы.
Спасибо за использование сервиса ClipSaver.ru
🔥 Sziasztok! Ezt a zenét AI segítségével hoztam létre, de minden hang mögött ott van a saját lelkesedésem, időm és energiám. 🎸🔥 Ebben a videóban Radnóti Miklós – „Nem tudhatom…” című ikonikus versét dolgoztam fel teljes terjedelmében és egy lángoló, érzelemdús metal világba emeltem. 🌅 Szerettem volna megmutatni mindazt, amit a vers hordoz: hazaszeretetet, fájdalmat, emlékeket, otthont, tájat, történelmet, és az emberi sorsok mélységét — de egy modern, erőteljes, epikus zenei köntösben. ⚔️🔥 Ha tetszik, amit csinálok, hatalmas segítség: 👍 LIKE – rengeteget számít 💬 KOMMENT – írd meg, mit adott neked a dal! 🔔 FELIRATKOZÁS – így nem maradsz le a következő feldolgozásokról ➡️ MEGOSZTÁS = LEGNAGYOBB TÁMOGATÁS! Ez visz előre, köszönöm! 🙏🔥 Köszönöm mindenkinek, aki meghallgatja, támogatja vagy megosztja. Ti adtok erőt a következő zenéimhez! ❤️🎶 Hallgassátok szeretettel, és adjátok tovább a zenét! \m/ ⚔️🔥 #suno #metal #poetry #music #magyar Radnóti Miklós - NEM TUDHATOM... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.