Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma /Vers mindegy, kinek - előadja: Lutter Imre скачать в хорошем качестве

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma /Vers mindegy, kinek - előadja: Lutter Imre

PETŐFI SÁNDOR: FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak. "Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám! Húzd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!" Bekopognak az ablakon: "Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy." "Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!" Megint jőnek, kopogtatnak: "Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg." Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények. Szatmár, 1847. augusztus Iratkozz fel, hogy veled legyenek a versek:    / lutterimredr   sub_confirmation=1 #Petőfi #PetőfiSándor #Soronkívül #LutterImre #versek