A JAPÁN Gésák TITKOS Élete скачать в хорошем качестве

A JAPÁN Gésák TITKOS Élete

Ha tetszik a videó IRATKOZZ FEL a csatornára. ❤️Minél előbb el kell érnünk az 1000 feliratkozót, ahhoz, hogy továbbra is készíthessünk videókat. A világ a gésát az elegancia és a kifinomultság ikonjaként ismeri – egy élő műalkotásként, Japán legszebb hagyományainak kecses őrzőjeként. Turisták milliói utaznak Kiotóba minden évben, remélve, hogy egy pillantást vethetnek festett arcára és selyemkimonójára. Ez az ünnepelt kép egy több milliárd dolláros iparágat hajt. Ugyanakkor egy gondosan felépített hazugság is, amelynek célja, hogy elrejtse a szisztematikus kizsákmányolás történetét, ami minden fikciónál sokkal borzalmasabb. Történetünk egy fürdőhely feletti zsúfolt szobában kezdődik, a füstölők és a rothadó hús bűzében, ahol egy tizenhat éves lány inkább a kezeletlen betegség miatti halált választja, minthogy még egy napot elviseljen a „paradicsomban”. A neve Takemi volt, és nemrég felfedezett tanúvallomása egy kulcs, amely feltár egy titkos történelmet, amelyet a világnak soha nem lett volna szabad látnia. Ezt az igazságot évtizedekig elnyomták. Amikor 1957-ben egy Sayo Masuda nevű volt gésa megjelentetett egy megrendítő önéletrajzot, az iparág válasza gyors és brutális volt. Könyvét eltussolták, csalónak bélyegezték, és összehangolt kampányt indítottak történetének hiteltelenítésére. De a nő bizonyítékok sorát hagyta maga után – pénzügyi főkönyveket az „okiya” házakból, orvosi feljegyzéseket vidéki klinikákról és rendőrségi jelentéseket, amelyek megerősítik rémálmának minden részletét. Ezt a nyomot követve egy tolóajtós papírfalak mögé rejtett világot fedezünk fel. Egy világot, ahol a gésák háttér-szórakoztatóként kezdték a magas rangú kurtizánok számára, fallal körülvett „örömnegyedekben”, hogy aztán egy könnyebben elérhető – és jövedelmezőbb – árucikké váljanak. Leleplezzük egy olyan rendszer brutális gazdaságtanát, ahol az okiya házak akár hatéves kislányokat is megvásároltak nincstelen családoktól néhány zsák rizs árán. Ezeket a gyerekeket nem művésznek képezték; szisztematikusan megtörték őket éheztetéssel, veréssel és pszichológiai kínzással, majd az adósrabszolgaság életre szóló csapdájába ejtették. Legszentebb felnőtté avatási szertartásuk, a *mizuage*, nem egy gyönyörű hagyomány volt, hanem egy ceremónia, amely egy gyermek szüzességének a legtöbbet ajánló vevőnek történő rutinszerű eladását álcázta. Ez annak a 79 000 nőnek a története, akik eltűntek a hivatalos nyilvántartásokból; akiket elvitt a betegség, az öngyilkosság és egy rendszer, amely eldobhatóként kezelte őket. Ez az ipari méretű emberkereskedelem története, amelyet magas kultúrának álcáztak.