Élő írók társasága: Nádasdy Ádám - Kókai Tünde скачать в хорошем качестве

Élő írók társasága: Nádasdy Ádám - Kókai Tünde

Örkény István Színház Élő írók társasága Nádasdy Ádám ARCOMAT A SZÉLBE Gyerekkoromban a nyarakat Agárdon töltöttem, ott volt házunk. A nagymama vezette a ház-tartást, etette a csirkéket, én meg nyaraltam vígan. Tízéves lehettem, amikor táviratot kaptunk, hogy menjek föl egy napra Pestre, egy külföldi nyaralás előkészítése miatt. A nagymama száz-szor elmondta, hogy nagyon vigyázzak, csak a kocsi belsejében üljek, a kocsiperonra ne men-jek ki. Akkoriban a kocsik végén nyitott peron volt, amit egy felhúzható rácskorlát tett úgy-ahogy biztonságossá. Az utat Kelenföld és Agárd között már számtalanszor megtettem vala-melyik nagyszülővel, csak a nagymama érezte úgy, hogy vészhelyzet van. Azt persze nem tud-ta, hogy a nagypapa ki szokott engedni a peronra, sőt néha maga is kijött mellém, és együtt élveztük a szelet, köpködtük a gőzmozdonyból kavargó kormot. Ujjongott a szívem: itt a nagy alkalom, azt csinálok a vonaton, amit akarok! Amíg az állomáson vártunk, a nagymama beszédbe elegyedett egy ismeretlen hölggyel, magas, száraz úrinő volt, az egyik kisujja hiányzott. Addig beszélgettek, amíg a nagymama – legnagyobb megdöbbenésemre – rábízott a hölgyre, hogy vigyázzon rám a vonaton, ugyebár maga is Ke-lenföldig megy, drágám. Én próbáltam tiltakozni, hogy hiszen én már ezerszer…, de erre a nő, akit Irma néninek hívtak, leintett, hogy azt nem te döntöd el, kisfiam. Felháborító. Mit hado-nászik nekem az ujjatlan kezével?! Az utazás kínszenvedésnek ígérkezett. Irma néni mellett kellett ülnöm (eleve: ülni, mi-csoda hülyeség, az lányoknak való!), ő próbált velem beszélgetni, de olyan barátságtalanul válaszoltam, hogy egy idő múlva föladta, és a körülöttünk ülőknek azt mondta: „Kicsit kekk a gyerek.” Naná hogy az voltam. Ekkor történt a csoda. Jött a kalauz, és kiderült, hogy Irma néni jegye nem érvényes. Éles vita alakult ki közte és a kalauz között. Megéreztem, hogy eljött az én pillanatom: Irma néni erkölcsi tőkéje a nullára apadt, nincs többé abban a helyzetben, hogy basáskodjon fölöt-tem. Se kisujja, se jegye. Kibújtam a kalauz háta mögött – Irma már nem törődött velem – és átmentem a következő kocsiba. Megálltam a nyitott kocsiperonon és a korlátnak dőlve, arco-mat a kormos szélbe tartottam. Irma nénit nem láttam többet. Elmondta: Kókai Tünde Videó: Whatevermen