Скачать с ютуб Ferenczi György és a Rackajam : Falu végén kurta kocsma в хорошем качестве

Ferenczi György és a Rackajam : Falu végén kurta kocsma

Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak. „Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám! Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet! Bekopognak az ablakon: „Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy. „Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is! Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg. Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények. (Petőfi Sándor, Szatmár, 1847. augusztus.) Budapest, Kobuci Kert, 2009. július