Csatajáték- Muhi 2023 скачать в хорошем качестве

Csatajáték- Muhi 2023

A hétvégén részt vettünk a Milites Christi által szervezett csatajátékon. A koncepció nem volt új, nagyon hasonló játékon már Németországban is részt vettünk. Az azonban külön szuper volt, hogy idehaza is meg lehetett valósítani egy ilyen játékot. A feladatunk az volt, hogy Szakáld külső részétől elindulva egy kb 8 km-es túrát megtéve jussunk el a Sajó partján lévő táborunkba úgy ,hogy a mongolok minél kevesebb „veszteséget” okoznak. A táv kb egyenlő 3 szakaszra volt osztva, e szakaszakon akkor és úgy támadtak ránk a mongolok, ahogy jónak látták. Három támadás esetén legalább kettőt nyerni kellett, hogy kijelenthessük „megmenekültünk”. A kezdőpontra egy utánfutóban utaztunk, ami önmagában megért egy misét. Igazán jópofa volt, ahogy a sisakos fejek harangoztak a védőrácsok között.  A kezdőpont alig 1 km-re volt, az 1241-es Muhi csata kapcsán oly sokszor említett magyar tábor feltételezett helyétől. Az első szakasz viszonylag eseménytelenül telt, nagyrészt a Hejő övcsatornája mellett haladtunk, így bizonyos volt, hogy balról nem igazán tudnak támadni a mongolok csak a jobb oldali susnyásból. Egy jó íjász a csatornán túlról egyébként igen nagy kellemetlenségeket tudott volna okozni a magyar seregtestnek. A felderítőink végig nagyon komolyan vették a feladatukat, s sokszor futva kerültek meg facsoportokat, ellenőrizték a letaposott ösvényeket. Jár nekik a taps. A második szakasz már sokkal kevésbé volt belátható és kiszámítható. Tóparti erdősávok, beláthatatlan részek. A fősereg vezetője Szabolcs tippjének megfelelően itt támadtak ránk első alkalommal a mongolok. Meg kell hagyni, rendkívül jól kivitelezett támadás volt- bár szerintünk elrontották. Felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha jól sikerül. 😃 Viszonylag rövid ideig tartottuk magunkat 1-1 embert sikerült levinni, de hamar bekerítettek minket és a hátunkon csattantak a szablyák és lándzsák. Mindössze 3 mongol maradt a csata végére talpon, így elsőre szerintem mi sem voltunk rosszak. Kellett ez ahhoz, hogy jobban összeszokjon a társaság. A mongol oldal íjászai különösen jól mozogtak. Nagyon ügyesen kötötték le a mi íjászainkat, s miután elfogytak remek támogatást adtak a közelharcra szakosodott társaiknak. Hiába, pusztai ördögök. A harmadik szakaszon tudtuk, hogy egy támadásra még bizonyosan számíthatunk, így óvatosan vonultunk a Sajó partján. Mindenki nagyon fáradt volt már, a hadrend kezdett felbomlani, de szinte biztosak voltunk, hogy „ezen a nyílt terepen úgysem ér minket támadás”. Szép utolsó mondat nem?  Nos, végül igaz volt, mert a mongol csapattest nem támadott, hanem védekezően a kis pajzsaik mögé egy erdősávba húzódtak és várták, hogy megtámadjuk őket. Szabolcs remek ötlete volt, hogy nem támadjuk meg őket, hanem egyszerűen tovább menetelünk. Hisz a mi célunk az volt, hogy jussunk el a táborba. Ez magában egy győzelem, így az előző vereséget egyszerűen ki tudnánk egyenlíteni. Itt volt egy kis félreértés és egy ebből fakadó szünet, de a táj annyira szép volt, hogy egyáltalán nem volt probléma a Sajó partján való időzés. A végén még a tábort megostromolták a mongolok kétszer is, de sikeresen megfordítottuk a történelem kerekét és mindkétszer legyőztük őket. Köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek. Remélem az ilyen programok elindítanak a közösségben egy nagy fejlődést felszerelés terén, mert arra nagy szükség lenne. Tulajdonképpen, ha nem lőnek a mongolok elég szép hely a Sajó környéke 😃 //A videókat Kopócsné Bakk Andrea készítette