Két ősi ellentét (AI generated Rock Metal Music) скачать в хорошем качестве

Két ősi ellentét (AI generated Rock Metal Music)

Saját vers AI generálta zenével. Szöveg: Mint két ősi ellentét, A kezdetektől formál minket, Ahogy minden emberi eszmét, A sötét vagy a fény ihlet. Formálja a világot, Döntéseddel fel vagy le húz Mert tetteddel táplálod lángod Mely szívedben oly mélyen zúg. Mert a létben minden alakul, És soha nem marad tétlen, S még innen is túl, Változik, mint egy élő képen. Az igazságot meg lelni egy oly létben, Ahol mindenki más véleményen, Az olyan mint felfogni azt, Hogy hány atom van e térben. S ahogy az érme két oldala Egymásért saját vért nem fakaszt. Magadban te se siratsz Mi hitednek vélten nem igaz. Ambícióid lehet jó vagy rossz, Kettő közt csak az a fontos Melyiket vállalod fel S melyik érvet zavarod el. Csak eldobod azt az eszmét Mely saját világi képen Hamisnak értett elmét Többet nem kérten, Söpörsz el benned serényen. Ahogy mindennek van kezdete, Úgy a fénynek és a sötétnek is, Ahol minden ember gyermeke, A halálban vagy az életben hisz. Legyen az fekete vagy fehér, Jó vagy rossz erény, Egoista személyiség, Vagy éppen pont szerény, Kedvesen fogad téged, Vagy lehet szíve kemény, Más megítélve csak akkor téved, Ha elhiszi benned mély eszmény, Nem létezik, s csak káprázat e világi léted. S a végén már úgy véled, A világhoz te magad kevés leszel, Mindenki a két erő közt lavírozva Kapja majd mit megérdemel. Legyen az fekete vagy fehér, Jó vagy rossz erény, Egoista személyiség, Vagy éppen pont szerény, Kedvesen fogad téged, Vagy lehet szíve kemény, Más megítélve csak akkor téved, Ha elhiszi benned mély eszmény, Nem létezik, s csak káprázat e világi léted. S a végén már úgy véled, A világhoz te magad kevés leszel, Mindenki a két erő közt lavírozva Kapja majd mit megérdemel. Legyen az fekete vagy fehér, Jó vagy rossz erény, Egoista személyiség, Vagy éppen pont szerény, Kedvesen fogad téged, Vagy lehet szíve kemény, Más megítélve csak akkor téved, Ha elhiszi benned mély eszmény, Nem létezik, s csak káprázat e világi léted. S a végén már úgy véled, A világhoz te magad kevés leszel, Mindenki a két erő közt lavírozva Kapja majd mit megérdemel.