Minden sarkon álltam már - Egek felé kiáltottam - Kínoz egy ének - Edda cover Rock-On zenekar скачать в хорошем качестве

Minden sarkon álltam már - Egek felé kiáltottam - Kínoz egy ének - Edda cover Rock-On zenekar

Rock-On zenekar élő koncert A felvétel 2024. Augusztus 19. Agárdon készült az Agárden színpadán https://rock-on.hu Eredeti előadó: Edda művek Minden sarkon álltam már Szövegírók: Pataky Attila Zeneszerzők: Slamovits István Minden sarkon álltam már Minden perc egy nehéz nap, Minden nap egy hosszú év, Mögöttem már annyi érzés, Előttem még oly sok év. Volt már úgy, hogy mennem kellett, Nem tudtam hová érkezem, Lehunyt szemmel azt reméltem, Hogy egy dal segít nekem. És jött egy furcsa érzés, Vad erővel elkapott. Igen, úgy éreztem, Kezeimmel elérhetném a Napot. Azért volt oly különös, Minden fénynél színesebb, Egész nap égett bennem Egy dal szüntelen. Refr.: Minden sarkon álltam már, Minden lépcsőn ültem már. És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult, Arra mentem tovább. Egek felé kiáltottam Szövegírók: Pataky Attila Zselencz László Zeneszerzők: Slamovits István Egek felé kiáltottam Soha nem láttam még, hol kel föl a Nap Soha nem aludtam át, éjszakáimat Hínárszálak húztak le a mélybe Önmagam állítottam félre Zárt ajtókat nyitottam ki másnak Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak A lenyugvó Nap mindig máshol ért Ezer színnel borult rám az ég Rám zuhant m i n d e n Minden, mi nem kellett másnak Rossz íze lett A sötét, a sötét éjszakáknak Életemben sok mindent megpróbáltam Külvárosok előttem, utánam Az egek felé kiáltottam Rosszat soha nem akartam Életemben sok mindent megpróbáltam Külvárosok előttem, utánam Az egek felé kiáltottam Rosszat soha nem akartam Soha nem láttam még... Zárt ajtókat nyitottak ki másnak... Rám zuhant minden... Életemben sok mindent megpróbáltam... Kínoz egy ének Szövegírók: Slamovits Tibor Zeneszerzők: Slamovits István Kínoz egy ének Süllyedő utakon elhagyott házak, A kidobott tükrök valakire várnak. Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, A házak fölött száll, kínoz egy ének. Olcsó cigid, szívod és fújod, Önmagad egyre, egyre nehezebben húzod. Fejed lehajtanád, padra vagy földre, De lesnek rád fák mögé rejtőzve. Ref.: Veletek nőttem fel, házak, városok, Fáradt villamosok, kőhidak. Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, Vadítja lelkem, kínoz egy ének. Mondd el, mit szeretnél, Te kicsi, te nagy, csúnya, és szép, Vagy régen elveszett, amire vágysz, És kínoz egy ének, akárhol jársz. Vasúti várótermek, pénznyelő automaták, Zsúfolt vonatok, részeg katonák. Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, A házak fölött száll, kínoz egy ének. Éjszaka van, a hold a földre ásít, A falak mögött az altató még kábít. Autók rohannak, keletnek és délnek, Minden utcán kísért egy ének.