Muki (SzóSzólók) - 89 скачать в хорошем качестве

Muki (SzóSzólók) - 89

Muki (SzóSzólók) - 89 zene: VerZ kiadatlan © 2012. letöltés:   / muki-szoszolok-89   a legjobb hangminőségért kattints a HD gombra! http://www.szoszolok.hu csatlakozz hozzánk Facebook-on és add tovább, ha tetszik!   / szoszolok   dalszöveg: bítre rakok reppet, nem sok minden változott az évek során pajti, bár azóta én is mást hozok mint régen, benéztem egy-két dolgot, de amit ma látok hogy a haverok leléptek, de megmaradtak a barátok... "azokat a lányokat szerettem, akiket sírva hagytam találtam magamnak egy porszemet a sivatagban" így a gondolattal randizom fél éve éjről-éjre és azt mondom, jól bírom, ehhez kétség sem férhet nézz az égre, lép, ha félne, de még szép a kép a térben homályba vész a név, ha nem nyúl utánunk kéz a vaksötétben tarts ki ébren, ez megérettetés de úgy tűnik édeskevés egy-egy dallam a dalban ami elárul, de ha azt kérded, hogy s mint van, M nem ámul, az évek börtönében életfogytiglan nem kell az elvonó, kábító lett a gyógyszerből a zenére bíztam magam és nem lesz ki megóv ettől a kérdést mindig jól tedd föl, hogy miért ülök a csendben csak a tisztánlátás végett, mert ez nélkülözhetetlen egy villanás is elég, utat mutatnak soraim a színhatást elérve összeáll a tudatban a mozaik de ha terelném a szót, nem is értenéd igazán mit akarok, mit nem, leszarom ki nyer, kié a vigaszág tudtam, hogy más kell, bizonyíték, nem ígéret mer "amíg nálunk szól a Sniper, nálad kialudt fények" ezek a tények tényleg észrevétlen tettek lesznek ha csak szavalom magunk közt marad haveri alapon történt egysmás, de már régóta nem érdekel csak azért beszélek róla, mert másként nem értek el ebben a folyamatban, aki ismer, az tudja mindenem odaadtam, egy fősáv és rá a dupla amíg van bennem szufla az évek során arról mesélek amit láttam és amit megéltem... ez lett az erényem, a sors is partner ebben hogy amit akarok, elérjem, ha kell az oltás is megy már az utolsó esélyem lehet spontán csak vakszerencse hogy mindig van egy lány, ki ott jár és megvár- ja, azt amit én vagy te, de tedd a tétet rám, adj esélyt mert bennem van a tettvágy, hogy legyen a rémből szépálom legalább egy vagy egyetlen és a parton majd mesél egy csepp a tengerben vagy épp a körúton, a sétányon lesz ki tovább lép, húsz év nem elég, asszem levágtam nincs hibátlan és mi merre a világban láttam őszintét, bizonytalant, áruló, hazug szemeket kő szintjén gyűlöletet, mi mellett megfért a szeretet örömöt, bánatot, csalódásra ellenmérget jóban-rosszban kitartani, de az idő gyógyít elteltével ami tegnap elmúlt, azt ma a jelen őrzi mert ami tegnap nem ölt meg, az mára csak megerősít ezért várok a hívószóra, de a véletlen sem kárpótol ebben az életben fény derül mindenre, mit én tettem szélcsendben szállok, a jelenem ébreszt korán szép csendben állok, ez a szerepem, majd lépek tovább megyek a fejem után, erre voltam hivatott eddig mert a céltól nem méterek választottak el hanem kibaszott centik, mindent bevállalok, ha kell aki jobb lapot kapott nyer, de ez nem állapot, haver hogy általában legkevésbé sem lámpalázas az aki más arányba fullad, mint amit száz talány takar hiába szánna rám szabad perceket, ha már szavad várna, bár hamar a döntés ismét rám marad ott állok, hol a part szakad és rég kijárt a lábnyom ismerd meg az éj fiát, ki az égig száll, át a gáton a mérce feltéve egy éve, de ha nem menne lenne egy-egy énem, mi megférne bennem egyszerre még jó, hogy nincs...ki hitte volna hogy az őrangyalom eltéved, mégis vigyáznak rám többé kevésbé elvétve a feltételeim ismertek hogy szabályaim nincsenek, itt minden kötetlen lesz, ami lesz, jön, ami jön, ahogy elképzelem a naplóm hiányos, egy füzetben vezetem az életem és hiszem, hogy minden más lesz, hiszen ettől a naptól ha nem tetszik, végre tudok mást mutatni, menj előre... ott az ajtó!