B. Szabó János‒Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig скачать в хорошем качестве

B. Szabó János‒Sudár Balázs: Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja előadássorozatban mutatja be a korai magyar történelem kutatásának legújabb eredményeit. B. Szabó János és Sudár Balázs 2021. június 4-én tartották meg előadásukat, amelynek címe:Kende és gyula? A magyar kettős fejedelemség teóriájától a forrásokig. Az előadás összefoglalója: A korai magyar történelemre vonatkozó csekély mennyiségű írott forrást számos olvasati és értelmezési nehézség terheli. Jelen tanulmányunkban egyetlen, ám annál sarkalatosabb mondatot veszünk górcső alá: azt, amely szerint „Főnöküket kndh-nak nevezik. Ez a név királyuk címe, ugyanis annak az embernek a neve, aki a királyi hatalmat gyakorolja fölöttük, Dzslh.” A szöveg ebben a formában csak a 10. század elején alkotó Ibn Rusztánál olvasható, s némiképp más formában a Gardízí által készített, 11. század közepi perzsa átdolgozásban is szerepel. Ez a néhány szó a magyar tudományosságban hatalmas karriert futott be, számos elmélet épült rá, amelyek azután alapjaiban határozták meg a korai magyar történelemről való gondolkodásunkat. Eszerint a magyaroknál kettős királyság, sőt esetleg szakrális királyság lett volna a meghatározó uralmi forma. Az arab szöveg azonban korántsem egyértelmű: megengedi, hogy a kndh-t méltóságnévként vagy megszólításként a Dzslh-t viszont egyértelműen személynévként értelmezzük. Így azon muszlim földrajzírók java része, akik a későbbiekben felhasználták ezt a szövegrészt, teljesen logikusan hagyták el a személynevet, hiszen az akkor már idejétmúlt információnak számított. Gardízí pedig talán saját korának és országának szultán–vezír kettősét látta bele az arab szövegbe. Tanulmányunkban kitérünk a két megnevezés hátterére is. A meggyökeresedett hiedelmekkel ellentétben a kndh nem közismert cím a sztyeppén, a szó halvány kapcsolatai az iráni és a mongol világ felé vezetnek. A Dzslh pedig sehol nem bukkan fel méltóságnévként, csak tulajdonnévként (törzsnév, személynév) találkozhatunk vele, de így is meglehetősen ritkán. Mindez annyit jelent, hogy a magyar főhatalom birtokosának megnevezései nem mutatnak az általunk ismert sztyeppei – török – világ felé, és sem a Türk Birodalomban, sem annak utódállamaiban, így a Kazár Kaganátusban sincsen nyomuk.