REQUIEM - Wolfgang Amadeus MOZART скачать в хорошем качестве

REQUIEM - Wolfgang Amadeus MOZART

Wolfgang Amadeus Mozart Requiem (K.626) 2019. november 1. Szent Péter és Pál Templom, Szentendre Szólisták: Szabóki Tünde – szoprán Heim Mercedes – alt Komáromi Márton – tenor Cser Péter – basszus Előadja a Don Bosco Ének - és Zenekar Vezényel: Benyus Sándor Mozart és a Requiem 1791. július végén, a Varázsfuvola munkái közben talpig feketébe öltözött idegen kereste fel Mozartot. Levelet adott át, melyben egy titokzatos megbízó Requiem megírására kéri fel a zeneszerzőt - titoktartás feltételével. A kimerült és betegeskedő zeneszerzőre igen nagy hatással volt a megbízás. A következő hónapokban egyre inkább erőt vett rajta a balsejtelem: saját halotti énekét komponálja meg. Mozart állandó fejfájásai és rosszullétei ellenére megfeszítve dolgozott. A Varázsfuvola utolsó simításai közben augusztusban kapta a felkérést a prágai nemzeti színháztól egy opera megírására, amelyet II. Lipót császár cseh királlyá történő koronázására akartak bemutatni. A zeneszerző tizennyolc nap alatt írta meg a Titus kegyelmét, még Prágába menet is azon dolgozott. Mindeközben állandóan kéznél volt nála a mappa a formálódó Requiemmel. Kimerültségében folyton a halotti mise körül forogtak a gondolatai, és „felülről jövő intést” látott benne. Nem sokkal halála előtt ezt írta egy ismerősének: „A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem előtt lebeg. Folytonosan magam előtt látom, amint kér, sürget és türelmetlenül követeli a munkát. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitől rettegnem…Be kell hát fejeznem halotti énekemet - nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam.” Mégis befejezetlenül hagyta. „Lacrymosa dies illa, qua resurget ex favilla judicandus homoreus...” („Könnyel árad ama nagy nap, hamvukból ha feltámadnak a bűnösök és számot adnak...”) Mozartot ezen tétel írása közben érte a halál. Utolsó este, eszméletét vesztve még mindig a Requiemről fantáziált, sógornője visszaemlékezése szerint az üstdob hangját próbálta utánozni. December 5-én, éjjel 1 óra előtt halt meg. Éppen annak a lélegzetállítóan gyönyörű Lacrymosa-nak az írása közben. Mind a mai napig találgatások tárgya, hogy a Mozart által félbehagyott műnek mely részeit írta maga a zeneköltő, s mennyit egészített ki benne tanítványa, Franz Xaver Süßmayr (1766 – 1803). Az újabb írásos emlékek felbukkanásával a kutatók egyre több tételről vélik úgy, hogy azok Mozart vázlatai és elképzelései alapján íródtak. Saját kézírásában maradt fenn a Requiem- Introitus és a Kyrie-fuga, amely megindító főhajtás a Messiás szerzője, G.F.Händel előtt, kinek ezt az oratóriumát Mozart áthangszerelte saját stílusa szerint. A tétel fődallama a Messiás 26. tételének témája, szövege pedig Izaiás próféta 53.fejezet 5. verse: „Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” Ez a választás rámutat Mozartnak a Megváltóba vetett mélységes hitére. Ugyancsak ő írta a hatalmas Dies irae szekvencia nagy részét: Dies irae, Tuba mirum, Rex tremendae, Recordare, Confutatis tételeket, valamint a Lacrimosa első nyolc ütemét. Miután egyszerre több tételen is dolgozott, az ő kézírásában maradt fenn a mise szövegeinek sorrendjében későbbi Offertorium ( Domine Jesu és Hostias tételek.) A halál előérzetének tudatában sietve komponált, a vokális részek elkészítése mellett a tételek zenekari anyagát csak részben írta le, ezt is tanítványának kellett az utalások szerint kiegészítenie. A zeneszerző halála után sokféle mendemonda keringett arról, hogy milyen betegség vitte el őt. A mai kutatások szerint az akkor járványként dúló streptococcus-fertőzés volt Mozart végzete. Testét a Stephans- Dómban ravatalozták fel. Mivel a hajdani bécsi szokások alapján senki sem kísérte el a városon kívüli Sankt Marx temetőbe, a járvány miatt lepedőbe csavarba egy jeltelen tömegsírba temették el. Rövid, de annál termékenyebb élete során Mozart 626 művet alkotott: az elsőt 5 éves korában, az utolsót halálos ágyán. Az az ember, akit életében is sok méltánytalanság ért, halálában sem volt szerencsésebb. Mégis: bárhol is csendüljön fel a világban az életről és halálról írott halhatatlan remekműve, a Requiem, az nem csak a saját halottainkra való emlékezést jelenti, hanem főhajtást az emberiség egyik legnagyobb zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart előtt. Veress Katalin – Tardy László