Az özvegy egyedül áll az esküvőn – Majd a herceg azt súgta neki: „Tegyen úgy, mintha az arám lenne!” скачать в хорошем качестве

Az özvegy egyedül áll az esküvőn – Majd a herceg azt súgta neki: „Tegyen úgy, mintha az arám lenne!”

A londoni Szent Pál-székesegyház hatalmas, ódon falai között a csend súlya néha elviselhetetlenebb, mint a legnagyobb zaj. Kétezer-nyolcszázhúsz novemberét írtuk. A levegőben a tömjén fojtogató édessége keveredett a nedves gyapjú és a kihűlt kő illatával. Charlotte számára ez a csend nem a békét jelentette, hanem a kirekesztést. Ott ült a leghátsó padban, távol az oltár fényétől, szürke selyemruhájában, amely már nem volt gyászruha, de még nem volt az ünneplés színe sem. Egy huszonhat éves özvegy, akit a társadalom láthatatlanná tett, mintha csak egy porréteg lenne a nemesség fényes cipőjén. Mindenki a ragyogó oltárt figyelte, az ifjú párt, akik éppen örök hűséget fogadtak egymásnak. Mindenki, kivéve egy férfit.    / @szivekkoronaja