9. Yggdrasil скачать в хорошем качестве

9. Yggdrasil

Egy kis viking ai zene szösszenet tőlünk... (Nil - Memphis) A szélben hallom, ahogy zúg az erdő, A világfát látom, gyökere mélyre nő. Ég és föld között feszül a sorsa, Benne él a múlt, a jövő titka. Gyökere mélyen, a Niflheim fagyában, Ága a mennyben, a csillagok honában. Hollók szárnyalnak sötét koronája felett, Az örökkévalóságba súgják nevemet. A viharok morajlanak, a világot sújtják, Fagyos éjek rejtekén a démonok várják. A kígyó tekergőzik, szorítja az életet, Láncra fűzi az időt, míg minden elenyészik. Rúnák az ágon, ősi írások vésete, Benne rejlik minden lélek múltja, sötét üzenete. Minden lépés egy újabb szövet a végzetben, Az Yggdrasil a központ, s mi csak részei vagyunk a rendben. Yggdrasil, te ősi hatalom, Te hordozod az istenek haragját! Gyökered a pokolban, koronád az égben, Te vagy a mindenség, te vagy a végzet! Az istenek harca már a láthatáron, A Ragnarök éjjelén minden lángra lobban. A harcosok fegyverei vérrel áztatottak, A csatatér moraja az örökkévalóságba veszik. A farkas elszabadul, a Nap is elenyészik, Az Yggdrasil remeg, de még áll, még létezik. Benne van minden kezdet és minden vég, De meddig tart még, míg megérkezik a végítélet? Átkozott tüzek gyúlnak az éjben, S a fát szaggatják a sötét erők éppen. Túlélni akar, de a végzet közeleg, Vajon túléli-e a világ az istenek vesztét? Yggdrasil, te ősi hatalom, Te hordozod az istenek haragját! Gyökered a pokolban, koronád az égben, Te vagy a mindenség, te vagy a végzet! A levelek lehullnak, de újra kihajtanak, Az élet körforgása, mely soha meg nem szakad. Bölcsek, vakok és halottak a fa alatt, Mind az Yggdrasil szívében találnak nyugalmat. Mégis érzem, ahogy minden porrá lesz, A világfa reszket, a múlt a jelenbe vész. A jövő homálya egyre közelebb hív, S a világfa titka örökké bennünk él. A hatalmas fa ága alatt állok, A végítélet zaját messziről hallom. Középen rejtve áll a világ minden titka, A halhatatlan fa, melyben minden szikra. Tüzek gyúlnak, harcok dúlnak, Az istenek és halandók egyaránt hullnak. De az Yggdrasil még mindig áll, még mindig él, S a világnak talán újra lesz esély. Yggdrasil, te ősi hatalom, Te hordozod az istenek haragját! Gyökered a pokolban, koronád az égben, Te vagy a mindenség, te vagy a végzet! A világfa áll, ahogy a világ elhamvad, Benne él minden, mi volt, és mi lesz újra szabad. A levelei suhogása a végtelenbe hív, Az Yggdrasil titka örökké bennünk él.