Скачать с ютуб 1/30 A barátság kincse, Esti mese, Hangoskönyv gyerekeknek, Mese, Erdei mesék, Lecsómanó, Hoppika в хорошем качестве

1/30 A barátság kincse, Esti mese, Hangoskönyv gyerekeknek, Mese, Erdei mesék, Lecsómanó, Hoppika

30. A barátság kincse A titokzatos ajtó feltárult, és a barátok izgatottan léptek be a barlang mélyébe. A fáklyák halvány fénye remegő árnyékokat vetett a falra, ahogy Lecsómanó, Hoppika és az erdő többi lakója óvatosan haladt előre. A barlang belsejében egy hatalmas, moha borította kőemelvény állt, rajta egy régi fa láda, amelyet aranyfaragásos minták díszítettek. Hoppika nagy levegőt vett. – Na, akkor nézzük a kincset! – mondta, és már nyúlt is volna a láda felé, de Lecsómanó finoman visszatartotta. – Várjunk csak! – mondta Lecsómanó. – Nem gondoljátok, hogy egy ilyen különleges helyen nem lehet akármilyen kincs? Beni, a béka bölcsen bólintott. – A kincsek nem mindig azok, aminek elsőre látszanak. Milla, a pillangó kíváncsian repkedett a láda felett, majd leült a tetejére. – Nyissuk ki, és meglátjuk! Lecsómanó óvatosan felemelte a láda fedelét. A barlangban hirtelen csend lett, mindenki kíváncsian hajolt előre… A láda belsejében egy régi, megsárgult tekercs feküdt. Nem arany, nem drágakő – csak egy egyszerű papír. Hoppika kissé csalódottan pislogott. – Hát… én egy picit több csillogásra számítottam. Lecsómanó elővette a tekercset, és kibontotta. Hangosan olvasni kezdte: "A legnagyobb kincs, amit az erdő rejthet, nem aranyban és ékkövekben mérhető. Az igazi gazdagság a barátság, a közösen átélt kalandok és a nevetéssel teli pillanatok. Aki ezt megérti, azé lesz az erdő igazi kincse." Egy pillanatra csend lett, majd Zuzu, a mókus elnevette magát. – Ez a legjobb kincs, amit valaha is találhattunk! Rafi, a róka elmosolyodott. – Hát nem megmondtam? A legértékesebb dolgok mindig ott vannak körülöttünk. Hoppika egy pillanatig gondolkodott, aztán Lecsómanóra nézett. – Tudod mit? Ez tényleg sokkal jobb, mint egy kupac arany! Lecsómanó bólintott. – Hiszen ha aranyat találtunk volna, azzal mit kezdtünk volna? Együtt töltöttük az időt, megosztottuk a kalandot, segítettünk egymásnak. Ez mindennél többet ér! A barlangban a barátok körben álltak, és mindenki boldogan ölelte meg egymást. Ahogy kiléptek a barlangból, a nap sugarai bearanyozták az erdőt, mintha az univerzum is egyetértene azzal, hogy a legnagyobb kincs már az övék volt: a barátságuk. Zuzu mókus hirtelen felugrott egy ágra, és lekiáltott. – Akkor most mindenki nálam gyűlik össze, hogy megünnepeljük ezt a nagy felfedezést? – Ez az! – kiáltották egyszerre, és nevetve elindultak az erdő szívébe, hogy együtt ünnepeljenek. A térkép rejtélyei végére értek, de Lecsómanó és Hoppika tudták, hogy az erdő még számtalan titkot tartogat… és ők készen álltak a következő kalandra! ________________________________________ Így ért véget Lecsómanó és Hoppika nagy kincskeresése, de egy biztos: barátságuk örökké tart, és az erdőben mindig lesz egy újabb történet, amely csak arra vár, hogy elmeséljék! 🌿✨