CM - Huszonhárom év скачать в хорошем качестве

CM - Huszonhárom év

Ezt a számot Neked írtam, Niki (Sabbra), aki akkor az érzelmek egyik különös tükre voltál számomra. Az emléked hirtelen tört fel, minden, ami köztünk történt huszonhárom éve, egyszerre, teljes egészében, mintha most élném újra. Minden apró pillanat, minden érzés, minden szó és érintés egyszerre omlott rám, és ebben a robbanásban született meg ez a lírai rock ballada, a nosztalgia és a fájdalom keverékével. Ez a dal egy utazás a múltba és a jelenbe, egy érzelmi ébredés története. Huszonhárom évnyi csend után felébredek, és rájövök, hogy a múlt, amit eltemettem és elfeledtem, valójában végig bennem maradt, feldolgozatlanul. Ez alatt a 23 év alatt szinte sosem jutottál eszembe igazán; ha mégis, csak mint egy régi emlék, érzelmi súly nélkül. Most viszont minden egyszerre tört fel: nemcsak az akkori érzések, hanem az elvesztés fájdalma is. Olyannyira, hogy néha megszűnik körülöttem a jelen valóság, és abban az időben élem meg magam, az idő azon pontján, ahol elveszítettelek. Mintha most történne bennem mindaz, amit akkor nem éltem meg… Dalszöveg és borítókép: Molnár Ákos [Verse 1] Mintha huszonhárom évig aludtam volna, egy sötét szobában, időtlenül. A falakon hangod visszhangzik halkan, de idegen tárgyak vesznek körül. Felébredek, és fáj a csend a mellkasomban, más lett a levegő és más lett az ég. Kint a világ ment tovább nélkülem, de bennem szerelmünk tüzének lángja ég. [Pre-Chorus] Valaki más írta tele a napjaid, valaki más tudja, mitől félsz. Én meg itt állok, egy másik élet szélén, s nem tudom, mihez kezdhetnék. [Chorus] Mintha kómából ébrednék fel, és minden túl gyors, túl késő már. A szívem ott ragadt egy régi percben, ahol még rám néztél, és nem volt határ. Mintha kómából ébrednék fel, és te már nem az én történetem vagy. Nem mondtad, hogy vége, csak eltűntél, szívemben emléked egyedül maradt. [Verse 2] Az utcák is máshogy mondják a neved, mint mikor szíved még hozzám hazatalált. A kirakatokban idegen arcok néznek, én meg hordom még magamban a tegnap zaját. Azt hittem, kialudt bennem ez az érzés, de csak ott hagytam, a tél leple alatt. Huszonhárom évig szunnyadva várta, a lelkemre köszöntő tavaszt. [Pre-Chorus 2] Láttam a mosolyod más fényében, akkor sem nekem gyúlt ki már. Én éltem tovább, hazudtam magamnak hogy nem is fájt ez úgy igazán. [Bridge] Most elvesztettem a jelent, kicsúszott alólam, érzésben ott vagyok, ahol még veled voltam. Nyúlok a telefonért, hívnálak ösztönből, pedig csak elfojtott gyász tör fel lelkemből. Nem haragszom rád, csak magamra kicsit, hogy nem ébredtem erre rá hamarabb. Hogy elhittem: az idő majd helyettem feloldja, gyávaságból eltemetett fájdalmamat. [Final Chorus] Mintha kómából ébrednék fel, és te már nem vársz rám sehol. Egy szerelem túlélte az éveket, bár vastagon belepte a por. Mintha kómából ébrednék fel, és rossz időben nyitnám ki a szemem. Te már egy másik életben élsz, én meg itt ragadtam egy régi „mi”-ben. [Outro] Nem vagy az enyém, nem is voltál soha, csak az álmomban maradtál itt. Felébredtem végre… de jobb lett volna aludni még egy kicsit. #RockBallad #EmotionalRock #Rock #Nostalgia #PastAndPresent #Heartbreak #23Years #Awakening #LostLove #LyricVideo #MelancholicRock #DeepFeelings #ReflectiveMusic #EmotionalJourney #RockEmotion #SoulAwakening #sabbra