Megannyi könny скачать в хорошем качестве

Megannyi könny

@H.G.M.Gabóca Ebben a versben azt az érzést mesélem el, amikor a nyár fülledt levegője és a reggeli köd egyszerre szorít meg belül. Valami hajt, hogy elinduljak, hogy keressek egy helyet, amit végre otthonomnak érzek. A sorokban benne van a könnyek súlya, a fáradó vágyak, és az a belső ígéret, hogy ha el is buknék, visszatérek, és újra odaadom magam mindannak, amihez kötődöm. A vers a ma és a holnap feszültségéről szól, arról, hogy néha mosolyt kell keresni a bánat mögött, és hinni abban, hogy az öröm mégis megszólal. A végén pedig ott a vágyott szabadság: élni úgy, ahogy a nap éget és a hold bódít. Engedni, hogy az ábránd hazavezessen – oda, ahol végre otthon lehetek. Megannyi könny Haragosan zöldül a nyár, ködbe borúlt a reggeli táj. Fullaszt a páratartalom, valami hajt, elmondom, ott hagyom, elhagyom, éreznem kell otthonom, mielőtt végleg megszokom. Valahol itt könny csordul, halott a vágy, megcsorbul, Vissza jövök ha feladom, majd a lelkem odaadom, neked adom, ha akarom, végleg egyszer átadom, ha már érzem otthonom. Hullott meggannyi könny, harmatott hullat a csönd. Ököl a ma a holnapra, mosoly kell a bánatra. Hisz a bánat várhatna, Nevetve ha oda adna, S az örömre halgatna. Szeretve játszani kellett volna, visszajátszottan jácva, élni ahogy a vörös nap vakít, a hold ahogy mámorba bódít, ha az ábránd mélyen halkít, ahogy szépen, mélyen ámit, majd végleg otthonomba csábit. 2020.06.12. H.G.M.Gabóca #vers #magyarvers #poetry #irodalom #megannyiKönny #érzések #lélek #gondolatok #költészet #magyarpoetry #hangulatvers #életérzés #videobolt #musiclab #sunoai #blues #soul #capcut