Iggi - Névtelen könnyek ("Romokból fel" album) (Official Audio) скачать в хорошем качестве

Iggi - Névtelen könnyek ("Romokból fel" album) (Official Audio)

Szöveg: Iggi Zene: Iggi Szerkesztő, vágó: Iggi Follow Iggi:  Facebook:   / iggiofficial     / iggiofficial15     / iggi-official-113302536717845   https://www.facebook.com/profile.php?... Instagram: https://instagram.com/a_zoliszalontai... Szöveg: Iggi – Névtelen könnyek 1. Verze (16 sor) Halk zongora sír a sötét szobában, A lelkem térdel a csend templomában. Szívem falára repedés rajzol, Minden dobbanás egy emléket hajszol. Mosoly mögé bújok nappal az utcán, De éjjel a könnyem hangtalan csordul rám. Szavak ragadnak benn a mellkasomban, Kimondanám őket, de összeroskadnak sorban. A tükör előtt állva nézem az arcom, Idegen lett bennem minden harcom. Túl sok érzés, amit csendbe zárok, Túl sok perc, amit magamban várok. Ha hallanád, mit suttog a vérem, Talán megértenéd miért félek mélyen. Nem törtem össze, csak szétrepedtem, Csendben sírok, miközben nevettem. Refrén (4 sor) Hullanak bennem a névtelen könnyek, Szívemben maradnak a ki nem mondott könnyek. Ha egyszer meghallanád a csendem hangját, Megértenéd, miért fáj ennyire a múlt árnyát. 2. Verze (16 sor) Egy ölelés hiánya százszor erősebb, Mint bármilyen szó, ami később elcsöndesedett. Percekből órák, az órákból évek, A lelkem lassan a múltba téved. A zongora hangja a mellkasom veri, Mint mikor a bánat az embert temeti. Nem a világ bánt, hanem a hiány, Amit nem gyógyít meg semmilyen irány. Szemedben láttam egyszer a fényt, Most bennem halványul, mint távoli éj. Félek, hogy egyszer túl nagy lesz a csend, És bennem marad minden üzenet. Nem kérek csodát, csak egy perc nyugalmat, Hogy a lelkem végre ne sírjon hangtalan. De minden dallam visszahoz téged, És a szívem újra darabokra széled. Refrén (4 sor) Hullanak bennem a névtelen könnyek, Szívemben maradnak a ki nem mondott könnyek. Ha egyszer meghallanád a csendem hangját, Megértenéd, miért fáj ennyire a múlt árnyát. 3. Verze (16 sor) Ha gyenge vagyok, csak lehunyom szemem, Ott élsz bennem minden rezdülésemben. Nem veszítettelek, mégis rettegek, Hogy egyszer a távolság túl nagy lesz nekem. Szeretetből épült minden szó, Mégis bennem marad annyi el nem mondható. Túl sok érzés, ami mélyre temet, Túl sok könny, amit nem lát senki meg. A hangom remeg, mikor énekelek, Mert minden hangban ott él a félelem. Nem búcsú ez, csak halk vallomás, Szívem minden dobbanása ragaszkodás. Ha egyszer eljön a legnehezebb nap, Tarts meg bennem minden szép szavad. Amíg élek, bennem él a fényed, És a zongora őrzi minden emléked. Refrén (4 sor) Hullanak bennem a névtelen könnyek, Szívemben maradnak a ki nem mondott könnyek. Ha egyszer meghallanád a csendem hangját, Megértenéd, miért fáj ennyire a múlt árnyát.