Tekknő - Szerelem скачать в хорошем качестве

Tekknő - Szerelem

Amikor először megláttam cipó arcodat, tavasz volt Pitymákolt a zsendice, hajadon a zsír csillogott, mint az álom Milyen jót nevettünk, amikor a réten belebotlottál egy petrencés rúdba És összevissza törted a szervezetedet Ruhádat szolárium barna Micimackók díszítették Citromfekete műbőr sálad pirosra csapkodta a nyakadat Mocskos szemüvegedről visszaverődtek a legyek Akkor még nem tudtam, mit is érzek saját magam iránt valójában Zsendül a tavasz, nyílik a bicska Tonhal mammog a nádasban Szerelem szava fűt faszenes vasalót Pörkölt mosolyog a lábasban. Bő szivacskabátod mereven ellen állt bármilyen időjárásnak Gesztenyebarna körmeid, természetesen meredtek előre Emlékszem hogy a lucernásban büszkén mutogattad 2 levelű ló herédet Ne hidd, hogy ez az utolsó tavasz, amit nem töltök veled A Nap ránk kacsintott, és én csak öklendeztem Láttam te is oda vagy értem, ezt abból vettem észre, hogy kezeiddel idegesen piszkáltad Acélbetétes olvasztár-bakancsodat Hajadnak mirelit-borsófőzelék illatát közel hozta a szél S te csak ittad-ittad a literes étolajat mohón a mohán Zsendül a tavasz...