Petőfi Sándor - Egy gondolat bánt engemet : CoverByGaben (v.2.) скачать в хорошем качестве

Petőfi Sándor - Egy gondolat bánt engemet : CoverByGaben (v.2.)

@old_new-f9r Elemzés: Petőfi „Egy gondolat bánt engemet” című verse az egyik legismertebb és legmeghatározóbb műve a költő forradalmi hevületében. Ebben a költeményben Petőfi a hősi halál gondolatával néz szembe, amely az ő számára a legnagyobb áldozat és a legdicsőbb tett lehet egy nemzet szolgálatában. Az „egy gondolat” itt a halál vágya, de nem akármilyen halálé: a költő egy olyan hősi halált áhít, amely értelmet ad az életének és a nemzet szolgálatában történik. A versben a halál, mint motívum, központi szerepet játszik, ám nem szomorúságot vagy félelmet kelt, hanem épp ellenkezőleg: erőt, bátorságot és elszántságot. Petőfi itt a passzív, természetes halált mélyen elutasítja („Elhervadni lassan, mint a virág, / Melyet titkos féreg foga rág”), ehelyett aktív, cselekvő, forradalmi halálra vágyik, amely értelmet ad a létezésének. A költemény dinamizmusa és a szöveg lüktetése kifejezi a költő szenvedélyét, szabadságvágyát, és az élet rövidségével való tudatos szembenézést. A versben megjelenik a forradalom, a harc és a nemzet iránti elkötelezettség, amely Petőfi egész életművét áthatja. Az utolsó sorok, ahol Petőfi arról álmodik, hogy „Ott essem el én / A harc mezején,” a költő életének és szabadságeszményének szimbólumai, melyek máig meghatározzák a róla alkotott képet. Eredeti szöveg (feldolgozva): Petőfi Sándor: EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET... Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... - Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság!" S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. - Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! Pest, 1846. december #zene #PetőfiSándor #vers #költemény #music #cover #feldolgozás #eszme #költők #mű #irodalom #történelem #gondolat #lyrics