Скачать с ютуб Nemere István temetése в хорошем качестве

Nemere István temetése

Szigethalom, 2024. december 3. ----- Both Gábor búcsúja: Vajon hol bolyonghatsz? Nyolcszáz teremtett világod melyikében futsz most éppen? Mi idekünn ragadtunk, Pedig reménykedve vártunk vissza ide mindenképpen. Tán együtt nevetsz egy hajón az űrben Donnal, Ariellel, Larssal... Vagy vitázik, cseveg veled csatamezők romjain egy régmúlt tábornok vagy marsall? Skagen-Monti vigyázza lépteid, már álommezőkön sétálsz, hol nem érhet nyomodba végzet... Megannyi hős, megismert táj hívhat, ami nyolcvan év alatt a kalviatúrákba égett... Hol lehet a titok? Küzdve keresed tán a fáradhatatlan agyban és szívben. Vagy csak elmosódott örök időre kinn-benn a semmi és a minden... Hittük, nem lehetsz fáradt. Félmondatok, félkönyvek és félsorok még magukhoz hívtak, Festhettél volna tovább a nyelvvel, Adhattál volna még színt újra nélküled szürke napjainknak! De ott maradtál a túlvilagon, 800 mű kész, az alkotó pihen. A révészt megfizetted bőven, Hogy átvigyen a nagy vízen. Negyvenkétmillió perc jutott, Ám mégis micsoda villanás! Nyomodat járni e kis hazában Úgysem bírja senki más. A világ satnyul, egyre foszlik, S benne egyre butább lesz az ember, Mert azt gondolja, könyvet olvasni Időpocséklás, hát felesleges, nem kell. Szavakkal mentél e szélmalmok ellen, Mögötted 800 fős hadsereg, E trónuson nincs másnak helye, Nincs joga rá, csak neked. Elmentél, de itt maradtál mégis, Majd követünk, s találkozunk veled, Tested ugyan elillan a légben, De örökké itt kering a szellemed.