Скачать с ютуб Kemény István - Élőbeszéd 10. в хорошем качестве

Kemény István - Élőbeszéd 10.

Zilahi Anna Ideges lett és dühös. Hazug prófétálásom felháborította. -- Hagyjál már békén a nácikkal! -- mordult rám. -- Állandóan velük jössz elő! Nem róluk van szó, hanem rólatok! Hogy velem mi lesz, azzal meg ne törődj, azt majd megoldom én! Felcsattant, szinte rikácsolt. -- De ez?! Ez állat! Állat! Ettől meg kell szabadulnotok! Ez állat, és akármit csináltok vele, állat volt, és állat is marad! Adhattok neki pénzt, írhattok róla regényt, beleszerethettek, belétek szerethet, akkor is állat, és az is marad! Éheztessétek, etessétek, vetkőztessétek, öltöztessétek, tagadjátok le neki, micsoda, csináljatok akármit vele, csak egy kicsit nézzetek félre, saját lelketekbe vagy a végtelen égre, az állat kibújik belőle újra: a keze véres, a pofája rémült, veszélyt szimatol az orra, ő maga félelemszagot áraszt -- állat volt, és állat is marad! Ha valaki, akkor én ismerem, végigpróbáltam vele mindent az égvilágon, de csak annyit fogott fel az égvilágból, hogy ő halandó. És mint a rosszul meglőtt állat, úgy él azóta. Szenved. Szabaduljatok meg tőle, és szabadítsátok meg magától! Irtsátok ki, végezzetek vele! Ne hagyjátok félbe, amit elkezdtetek! Magatoknak tartoztok ennyivel -- fejezte be a Halál.