bongor - Carlo скачать в хорошем качестве

bongor - Carlo

Subscribe:    / @bongor   Facebook:   / bongorovics   Lyrics: Áhh, sëmmi ëksztra értëd, szokásos. Ëgy kicsit vérzek, de… Ja, te nem hallottad a tëgnapit? Aú! Na, adjál csak egy cigit! Szóva’, szóva’: Teperünk a büdös húsgyárnak által, tudod a kis földesën, de legalább 100-zal. Havër hozta bë osztrákoktól bënzin plusz gázzal, ilyen nagy dög jószág, mint a házfal. Kanyarban drift, kutyákon átnyes, ez a BMW X5-ös pinamágnes, asziszëm! Hallod, nyóc cilindër, ilyen vastag kerekek, jóój de gyönyörű, csak bámultak az embërëk. Aztán ilyen bögyösök jöttek szëmbe, öcsikém, villogott a pinájuk, azt hittük, hogy hosszifény. Mondom nekik: „Héj, csajok, várjatok, eltévedtünk, nem tudjátok véletlenül, hogy hol van a házatok? Elmennénk rëggelizni hozzátok. Na másszatok bë, mëg ne ázzatok! – de sütött a Nap érted, mondom – Nem vagyunk ám ilyen magasak, eskü, csak a péztárca nyomja a seggünk!” Jöttek, mint a háborodott barmok, mondtam: „Üljetëk lë, hogy vagytok. Valamit inni?” – kibontok egy dëmizsont. De tudod, hogy én az az eset óta sosë nem iszom. Na oszt’, na oszt’: A kocsit mëgzúgattuk, a tyúkokat mëgbúgattuk, úgy mëgböktem gügyögött, a segge nyoma mëglátszott az ülésen ahogy bütyögött. Ficánkót’ alattam, mondom: „Öcsikém, ne mozogjá’, ki baszik itten, të vagy én?” Bëléptünk a Szëszkobárba, kipöttyenve érted mi az, nézik, kik ezëk a finom urak, ahogy mondom, színigaz. Kint az osztrákrëndszámos autó, juj-juj, hallom, ahogy összesúgnak: „Nézd má’ a burzsuj!” A rádióba mënt érted valami jó slágër, havër mondja: „Drei whiskey und ein wassër!” Mëg mondja, hogy én azé’ nem ihatok, mert a fia vagyok, oszt’ még kicsi vagyok. Én meg bújtam a Katinkának a csöcsibe’, hogy én még kicsi fiú vagyok, ű meg: „Gyere ide öcsike!” Szóva’ mënt a hülyeség, noch drei whiskey bitte schön, hanem ahogy főnézek a mejjibű, a szëmem megakad egy illetőn. Na ki vót? Na, na, na ki vót’? Há? A özé, aki tudod, ott lakik srégunt átal a kisbótná’! Nem tudod? Tudod, az a burzsuj lipótmezei, az a hülyegyerëk, az a mindig a mindig a motor a motorbicikli! Annak az apja az a maffiás, pinarészegen elütött Visnyevácná’ hat piást, asszëd leűte’… Na annak a fia, meg a kutyapofájú cimborája, aki pëtárdát dugdosott a macskák seggibe kiskorába. Në nevessé’, azok nem baszkódnak, három-négy bökés, ugye nem is fájt, szëvasz veseműködés. Na oszt’ annak ki a csaja, na ki, na ki, na ki? Hát aki a havërra’ összegyönyörödött, a Rozi. Ëgyre látom bazzëg ezek minket néznek, mindeközbe belezi a havër Rozit, mëg a seggibe csipkëd értëd. Szónák, hogy hadd azt a picskát, a koma bumm! Belebassza az asztalba a bicskát. „Gyere csak ide te utolsó némbër!” Zene elkussót, mindënki ébër. Havër aztat mondja a pia végeztével: „Majd odamén ha akar, mé’ nem?” Júúj, ez nem tetszett űnekik éppen. „Nézd má’, nem kiszót’ a szar a fűbű’? Kitépem a tetves kezed te tetű de tűbű’!” Nézem a havert, ű a Katalint, aztán a Rozit, éngëm, oszt’ kacsint: „Én úgy tudtam, hogy a Rozi azé’ Rozi, mer’ aki moziba viszi, az meg is toszi. Carlonak is megvót’!” – mutat énrám. Mondom: „Nem szappan, hogy elkopjon a szépjány.” Hát a koma nem sokat töprengëtt. Páám, repül a repül a tőrpenge! Váá, telibe, váá a Rozi szëmibe, váá, sikítás, ki, mit látott, üveget a kezibe. Mindenkinek csak a hátát láttam, ahogy menekül, mëg ahogy valakinek a fél lába a levegőbe repül. Mi ëgy lëborított asztal mögött fedezékbe, érzëm: „Hát nem mëgkarmolt a kis rohadék, hiszen vérzëm! Nem olyan mélyen, de azért érzëm, hogy vééérzëëëm!” Aszongya’: „A beleitëknek hoztatok-e tekenőt? – addigra már csak mi voltunk meg a holtan heverők. – Na, gyertëk elő két kicsi kitëkat, úgy mëgéhëzëtt, mëgëtetnénk veletëk a vipëránk.” ,,Halljátok-e pöcsök? – mondja a haver – Ëszik-e a vipërátok Colt 45-öt?” Hoppá-hoppá, a segglyukuk így át’, oszt’ lë is tëtték a vipërát mindjárt. Aszongya’ nem szokott, de ű most mindent mëgbocsát, mer’ látja, hogy faszagyerëkëk vagyunk, Ne csináljunk balhét, sëmekkorát. Haver mëgpörgeti a Colt-tárat, sajnálja, mondja, de ő soha nem kockáztat. „Haha, viccës!” – de akkor ők mënnének is lassan. Mi mëg, hogy: „Hova siettëk, tán' valami baj van?” Pam! Pam! Két golyó a képükbe. Oszt’ ott hagytuk őket, mint a girhes kutyákat, hogy fulladjanak a vérükbe. Ez vót most hétvégin, úgyhogy, Amúgy bizniszbe’ vagyok benne, Haverra’ kiástunk egy ilyen, mondjad, miacsudát, ilyen tankot a kertbe’, Oszt’, aztat akarjuk mostan epasszóni’, úgyhogy… Hallod, van egy százasod kőccsönbe’, ugyan? Nincsen. Akkó’ egy cigarettát adjál má’! Hallod, igazi havër vagy. Csókótatom az otthoniakat. Na, szëvasz!