A magyar menekült скачать в хорошем качестве

A magyar menekült

A "Lebbezzünk felfele!" video blog Szabó Róbert délszláv háború idején játszódó szomorú és tanulságos története dolgozza fel. Szabó Róbertet 1993-tól kezdődően érték hazájában attrocitások, amiért magyar, katolikus, hadköteles korú fiatalemberként önkéntesként nem vállalta a katonai szolgálatot. 1995-ben katonai behívót kapott, ez elől megszökött. 1995. szeptember 26-án hagyta el hazáját, Magyarországra menekült. 1998. december 07. napján menekült státuszért folyamodott. 1999. február 01. napján sor került személyes meghallgatására, 1999. február 18. napján pedig a határozat kihirdetésére. Elutasították a kérelmet, nem kapott menekült státuszt: „Nevezett menekültként történő elismerését megtagadom. Származási országába visszairányítható, illetőleg kiutasítható.” Az indokolás szerint a kérelmező üldözéstől való félelme nem megalapozott, azt nem is valószínűsítette. 1999. február 27.: Felülvizsgálati kérelem a Fővárosi Bírósághoz. 1999. március 17. napján keltezve a Fővárosi Bíróság elutasította Szabó Róbert kérelmét, mondván, hogy az nem alapos, a hadköteleskorú, szolgálatmegtagadó, katonai behívóparancs elől menekülő, polgárháborús időkben dezertáló, a negatív diszkriminációvaj sújtott magyar és katolikus keresztény kisebbséghez tartozó magyar fiatalember Magyarországtól nem kaphat menekült státuszt: kiutasítható és visszairányítható Jugoszláviába. A Fővárosi Bíróság mindössze két oldalt szánt az ügyre, abból is az „érdemi” indokolás egyetlen bekezdésből áll: szerintük a hatóság jogszerűen döntött, mert „a kérelmező az üldöztetését, illetőleg az attól való megalapozott félelmét alátámasztó bizonyítékkal nem tudott szolgálni”. A délszláv háború keretében a NATO 1999. március 24-én indított bombázást Jugoszlávia ellen, a koszovói albánokkal szembeni szerb attrocitások miatt (több százezer albánt űztek el a szerbek otthonaikból), abból a célból, hogy megszállják Koszovót, s ENSZ igazgatás alatt álló terület legyen. Milosevics 1999. június 9-én kénytelen volt feladni Koszovót és kivonult a területről, ami NATO megszállás alá került. A bombázásokat megelőzően röplapokat szórtak szét a területen és a véres, igazságtalan, embertelen testvérháborúba besorozott katonakorú fiatalokat (olyanokat, mint Szabó Róbert) arra biztatták, hogy meneküljenek a bombázások elől, tagadják meg a katonai szolgálatot. Ebben a nemzetközi légkörben és hazai viszonyok között sikerült azt leírnia a magyar hatóságoknak és a Fővárosi Bíróságnak, hogy ügyfelem kiutasítható és visszairányítható. Már csak egyetlen jogorvoslati lehetőség maradt ez ellen a kegyetlen, egyben szégyellnivaló határozattal szemben: a Legfelsőbb Bíróság. 1999. április 20. napján jogorvoslattal éltünk, kértük az I. fokú határozat felülvizsgálatát: hogy a Legfelsőbb Bíróság érdemben változtassa meg a határozatot, vagy – ha nem tud dönteni – legalább kötelezze a menekültügyi hatóságot új eljárásra. 1999. április 20. Martonyi János külügyminiszter a televízió reggeli műsorában újságírói kérdésre azt mondta, hogy képtelenség vajdasági magyar kérelmezők esetében, hogy ne kapjanak menedéket hazánkban, s hogy visszaküldjék, kiutasítsák őket. Kijelentette, hogy neki szóljon személyesen, aki ilyenről tud. Nyomban faxon értesítettük, választ azóta sem kaptunk. 1999. szeptember 2. napján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága helybenhagyta az I. f., kérelmünket elutasító határozatát, immáron jogerősen kimondva, hogy Szabó Róbert nem jogosult menekült státuszra, kiutasítható és visszairányítható Jugoszláviába. Nem hagyhattuk, hogy kitoloncolják Magyarországról a polgárháborús állapotban lévő Jugoszláviába, ahol nyilvánvalóan súlyos börtönbüntetés, akár statáriális bíróság vagy valami még rosszabb várt volna rá, így még azon melegében újból beadtuk a menekült kérelmet. 2000. január 5. napján a menekültügyi hatóság – hivatkozással a Szabó Róbertre váró méltánytalanul magas büntetésre, megalázó, embertelen bánásmódra, ami várna rá kitoloncolás esetén – tekintettel az 1999. tavaszán végrehajtott NATO bombázásokra és az azzal kapcsolatos mozgósításokra: „befogadotti” státuszt adott ügyfelemnek. Tehát egy ideiglenes, átmeneti időre szóló védelmet kapott, s egyben a menekült státuszért folyó eljárást megszüntette. Jogorvoslattal fordultunk a Fővárosi Bírósághoz, mert ügyfelemnek nem ideiglenes, korlátozott, átmeneti védelemre, hanem menekült státuszra lett volna szüksége. 2001. december 10. befogadotti státuszt is visszavonták. 2002. január 29. jogorvoslat ez ellen és további harc: menekült státusz iránti kérelem ismételt benyújtása. 2002. február 2.: a bíróság ennek a jogorvoslati kérelemnek a felülvizsgálatát megtagadta, mondván, hogy nem áll módjában csak arról dönteni, hogy a befogadotti státusz megadásával kapcsolatban jogszerűen járt-e el a hatóság, a menekült státuszról ő nem dönthet. 2002. február 25.-én „a további eljárást meghiúsítva” a szálláshelyét elhagyta. 2002. május 6. a menekültügyi hatóság megszüntette az eljárást.