Ilyen volt a CIVILEK VALÓDI ÉLETE a SZOVJETUNIÓBAN скачать в хорошем качестве

Ilyen volt a CIVILEK VALÓDI ÉLETE a SZOVJETUNIÓBAN

1917 elején az Orosz Birodalom szétesett az éhínség, a logisztikai összeomlás és a háború pusztítása alatt. II. Miklós lemondása bizonytalan időszakot hozott, amelyben a városi és vidéki lakosság tartós hiányokkal nézett szembe, miközben két hatalmi központ versengett az állam irányításáért. Lenin áprilisi érkezése radikalizálta a helyzetet, és miután októberben megragadta a hatalmat, az ország átalakulási folyamatba kezdett, amelyet a háborúból való kilépés, az államosítás és a hadikommunizmus jellemzett, amelynek kényszerkövetelései és adminisztratív merevsége súlyosbította a válságot. 1918 és 1921 között a polgárháború hatalmas régiókat pusztított el, tömeges belső migrációval, járványokkal és a gazdaság összeomlásával. A NEP végrehajtása átmenetileg enyhítette a helyzetet, bár újra megnyitotta az egyenlőtlenségeket és a politikai feszültségeket, amelyek Lenin 1924-es halála után fokozódtak. Az évtized végén Sztálin támogatta a kollektivizálást és az erőszakos iparosítást, amelyek deportálásokhoz, társadalmi felforduláshoz és az 1932–1933-as éhínséghez vezettek, amely különösen súlyos volt Ukrajnában, az Észak-Kaukázusban és a Volga-vidéken. Ezzel egyidejűleg az állam megszilárdította a megfigyelési és tisztogatási mechanizmusokat, amelyek a teljes engedelmesség elve alapján átalakították a városi és vidéki életet. 1941-ben a német invázió a 20. század egyik legpusztítóbb epizódját indította el. A polgári lakosság tömeges evakuálással, elhúzódó ostromokkal, mint például Leningrád ostroma, valamint kényszermunkával, deportálással és népirtó intézkedésekkel jellemezhető megszállási politikával nézett szembe, beleértve a megszállt területeken a holokausztot is. Az 1945-ös győzelmet követően az újjáépítés párhuzamosan zajlott a megújult deportálásokkal, a krónikus hiányokkal és a megerősített ideológiai ellenőrzéssel. Sztálin 1953-as halála után a későbbi vezetés megpróbálta egyensúlyozni a reformokat és a stabilitást, miközben a társadalom a nyitottság és a stagnálás ciklusait élte át. A gyors urbanizáció, a rendszer bürokratizálódása és a gazdasági erózió jellemezte a következő évtizedeket, míg a peresztrojkával és a glasznosztyval feszültségek alakultak ki, amelyek a Szovjetunió 1991-es felbomlásához vezettek, lezárva a mélyreható átalakulások ciklusát, amelyek több mint hét évtizeden át formálták a mindennapi életet.