Reményik Sándor: Kegyelem - előadja: Lutter Imre (Vers - mindegy, kinek) скачать в хорошем качестве

Reményik Sándor: Kegyelem - előadja: Lutter Imre (Vers - mindegy, kinek)

Mindenkinek van az életében egy olyan pillanat, amikor úgy érzi, valaki megfogta a kezét. Valaki segített. Hogy nincs, hogy még sincs egyedül. Ez az állapot a kegyelem. Reményik Sándor, aki nevében is hordozza a reményt, örök érvényű költő. Kegyelem című verse is örök igazságot hordoz, és végtelen nyugalmat áraszt. Lutter Imre mondja el a verset. Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. Iratkozz fel, hogy veled legyenek a versek: http://youtube.com/lutterimredr?sub_c... Reményik Sándor versei évtizedekig hozzáférhetetlenek voltak, s az életmű az elutasítottság, elfelejtettség és a szamizdatnak kijáró olvasói rajongás között mozgott. #lutterimre #versmindegykinek #reményik #kegyelem