Február 14 - AZ ISTEN, AKI ÁLMUNKBAN IS TÁPLÁL скачать в хорошем качестве

Február 14 - AZ ISTEN, AKI ÁLMUNKBAN IS TÁPLÁL

„Hiába korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Annak, akit ő szeret, álmában ad eleget.” Zsoltár 127:2 Miközben alszol, ellátnak kenyérrel – ki ne szeretné? De vajon lustaságról vagy kivételezésről szól ez az ige? Miért van az, hogy hajnalban kelünk és késő éjjel fekszünk, csak hogy megszerezzünk egy diplomát, elismerést, magasabb beosztást, autót, házat, önként vállalva a hajszát és a kimerültséget? Ez az igevers összecseng Jézus szavaival: „Keressétek először Istennek országát!” (Máté 6:33). A világegyetem Fejedelme lejött közénk, hogy megáldjon minket egészséggel és Igéjének gazdagságával, pedig tudta, hogy megvetik, megalázzák és végül részvét nélkül megölik. Amikor megértettem, hogy földi élete nem színjáték volt, hanem valóságos harc közte és a Gonosz között, aki mindent megtett, hogy eltántorítsa a tervétől, akkor láttam meg Isten igazi, csodálatos arcát. Azóta más értelmet nyert az élet, mások a prioritások, mások az öröm forrásai. Jézus minden szava értéket képvisel, és előbb vagy utóbb, de mindig beigazolódik. A munka a maga helyére kerül: fontos, de nem elsődleges. A legfőbb cél megismerni Őt, és ha minden rendben történik, akkor a kenyér valóban úgy jön, mintha álmunkban kapnánk meg. Ha az Ő országára összpontosítunk, nem számít, hogy a munkahelyünkön, otthon vagy az utcán vagyunk: értéke és értelme lesz életünknek. A stressz csökken és a nehézségek súlya enyhül, mert már nem kell elnyernünk mások szeretetét és megbecsülését. Amikor Jézus kész volt kockáztatni a mindenséget, hogy megnyerjen minket, a legnagyobb szeretet bizonyítékát adta. Minden dolog, bármilyen nagy is legyen, elhalványul, és elveszíti hatalmát fölöttünk a mennyei elhívás fényében, hiszen arra hívattunk, hogy megismerjük az igazságot, biztos és változhatatlan tájékozódási pontokat találjunk, szabadok és méltóságteljesek legyünk, és tudjuk, honnan jövünk és merre tartunk. Így már nincs szükségünk pótlékörömökre, különleges ételekre vagy túlzásba vitt édességekre, melyek a posztmodern ember életét kísérik, abban a reményben, hogy ezek talán segítenek elviselnie az őt meghaladó felelősségeket. A Menny Királya értünk kockáztatta az örökkévalóságot! Ki vagy mi adhatna ennél többet nekünk? Szánj ma időt arra, hogy köszönetet mondj valakinek, akinek már régóta tartozol ezzel! Carmen Gheoace, belgyógyász szakorvos