Szatmár-Beregi kerékpáros örökségtúra 2017.06.03.-05. скачать в хорошем качестве

Szatmár-Beregi kerékpáros örökségtúra 2017.06.03.-05.

KÖZÉPKORI TEMPLOMOK ÚTJA KERÉKPÁROS ÖRÖKSÉGTÚRA A REFORMÁCIÓ EMLÉKÉVÉBEN Ötszáz évvel a lutheri tanok kihirdetése után is itt állnak élő bizonyítékai a középkor és az újkor művészeti együtthatásának, amelyek a Felső-Tisza-vidék káprázatos középkori templomaiban öltenek testet. A reformáció művészeti örökségéből kétségkívül az egyik legkiemelkedőbb értéket a berendezési tárgyak képviselik. A legtöbb gyülekezet a XVIII. század végére erősödött meg annyira, hogy a már helyreállított templomában díszes szószéket vagy karzatot tudott felállítani. A református templomok ékességei a gazdagon faragott szószékek. Külön említést érdemelnek a festett, kazettás mennyezetek. Általában jellemző volt, hogy a törökök kiűzése után a templomok újjáépítésekor a beomlott boltozatokat nem építették vissza, helyettük egyszerűbb famennyezeteket készítettek, amelyeket viszont festéssel díszítettek. Elsősorban a református templomokat jellemzik ezek az igen látványos, sokszor tanítói céllal készített, festett mennyezetek, amelyek közül ebben a régióban kiemelkedik a csengeri, a gyügyei, a sonkádi, a gacsályi, a csengersimai, tákosi református templomok kazettás mennyezete. A templomok a közép és kora újkorban nem csak belül, hanem kívül is festettek voltak. Ennek legszebb példáit Márokpapin, Csarodán, Vámosatyán és Sonkádon láthatjuk. Ezen kívül a Felső-Tisza-vidék meghatározó jelentőséggel bírt a reformáció magyarországi előretörésében és elterjedésében. Több olyan zsinatot is tartottak ezen a vidéken, amely formálta a magyarországi reformáció teológiai arculatát. Legjelentősebb az 1576-ben megrendezett csengeri zsinat, amely elfogadta a Méliusz Juhász Péter által összeállított „csengeri hitvallást”.