Скачать с ютуб Kemény István - Élőbeszéd 2. в хорошем качестве

Kemény István - Élőbeszéd 2.

Szilvay Máté -- Egy idős úrtól jövök -- kezdte. -- Ismerted messziről. Nem hangsúlyozta ki a múlt időt, a vérem mégis megfagyott, de hagyján, hogy megfagyott a vérem, mert egy rossz, silány kis érzés is elfogott: hű, megint meghalt valaki! -- Ne mondd! -- sajnálkoztam, de fogalmam se volt, kiről beszél, ezért, hogy részvétlenségemet ne vegye észre, gyorsan hozzátettem viccesen: -- Na várjál, előbb tisztázzuk: én haltam meg, vagy ő? -- Ő hát, te hülye! -- válaszolta, -- hogy kérdezhetsz ilyet? -- Kicsit megnyomtad a múlt időt -- hazudtam. -- Tulajdonképpen lehettem volna én is, végül is. -- Akkor bocsáss meg, félreérthetően fogalmaztam. Nekem kéne figyelnem, de folyton átlépem ezt a vacak kis határt, én se látok le már a lábamig... Szóval nyugodj meg, ő halt meg, sőt, a végén már ő hívott meg magához engem, mert nem bírta már a szenvedést, nagyon beteg volt. A neve idegen, és nem fog sokat mondani neked, az utolsó náci volt, na, ez a lényeg, bizony, így telik az idő! -- Na erre nem számítottam! -- válaszoltam, és ez őszinte volt.