Скачать с ютуб Weöres Sándor: Fű, fa, füst | Szilágyi Csenge előadásában в хорошем качестве

Weöres Sándor: Fű, fa, füst | Szilágyi Csenge előadásában

A költészet napja alkalmából megosztjuk egy lejátszási listában az eddig megjelent versmondásainkat. Legyen ez egy sokszínű online antológia! *** Támogasd a VerShaker kulturális misszióját, fogadd örökbe egy epizódunkat! Részletek: https://forms.gle/TPpXHyzdMnzUKGob8 *** Ha többet akarsz megtudni a versről és az előadóról:    • VerShaker SE2 | Első epizód | Szilágy...   Weöres Sándor: Fű, fa, füst Özönvíz-táj ez, tág és széditő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az uton – Ekképp mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a Hold kezemnél ült az almafán, az „ee-ee” és „papa-mama” után az első, amit kimondott a szám: „fű, fa, füst”. Ugy tűnik, mintha látnám-hallanám: fölöttem süt víg napocska-anyám, a dajkával kis kocsiban tolat engem, reménydús fiatalurat s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd, mitől országok esnek szerteszét, és véres lesz a puszta és a rét, hogy kimondom e szent varázsigét: „Fjü - ffa - fjtt –” Fogatlan szájjal tátogattam és érzés nélkül jött sírás-nevetés, a sorsom nem volt könnyű vagy nehéz, multat s jövőt még nem festett az ész, idő nem volt, csak az örök jelen, mely, mint a pont, kiterjedéstelen s mert kezdettelen, így hát végtelen – mi áll, vagy mozdul, minden névtelen, fű, fa, füst. A tarka egység részekké-szakadt, rámzúdult a különbség-áradat. Képzelj faágakat: mindegyiken sok két- és hárommagvú tok terem: így lett lassacskán mindennek neve párjával: tej-víz, fehér-fekete, kéz-láb, huszár-baka, fésű-kefe s hármasban: elefánt-zsiráf-teve, fű-fa-füst. Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap – tisztán emlékszem reá – nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fű, fa füst. Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövőt, gyerek áll így a más-cukra előtt. De a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele s ha félrebillen kedvem kereke, helyrezökkenti a varázsige: fű, fa füst. Szép a való! szebb, mint minden mese, kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese. Azért van mind a tétlenség s a tett, hogy tompultabban lásd a végedet. Kinn ülök most a híg téli napon, mint aranya körében Harpagon s ha mennem kell majd: tenger vagyonom bucsuzóul még összeszámolom: fű, fa, füst. A projektet az NKA Nemzeti Kulturális Alap támogatta (https://nka.hu/).