Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai | 11/11 | A királyok vára - Visegrád скачать в хорошем качестве

Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai | 11/11 | A királyok vára - Visegrád

KIRÁLYOK VÁRA - VISEGRÁD Ami most a képviselői "mandátum", az volt régenten a vár. Minden szegény ábrándozó fiú álmaiban ott szerepelt végpontnak a vár. A középkori karriérhez mintegy hozzátartozott: alacsony viskóból elindulni egy szál karddal és sok viszontagság után várat szerezni. Pedig az ilyesmi nem volt kis feladat. A királyt kivéve, akiről fenn is maradt a közmondás: "Könnyű a királynak várat szerezni". A hatalmas főurak sokszor maguknak éltek, de okvetlenül a királynak haltak. A kincstár kezébe sűrűn hullottak a várak, kivált hadjáratok idején, a kihalt nemzetségektől. Más ember fiának azonban nehezen ment a várszerzés, mert vagy építeni kellett, mint Bebek Máté uramnak, aki a XIII. században annyi pénzt talált a Krasznahorka alatti téren, hogy egyszerre hét várat épített belőle, vagy kapni kellett a királytól, vagy elvenni haddal olyantól, akinek van, vagy pedig beleházasodni valami várba. Ez utóbbi volt a legkönnyebb. Ezt cselekedték az emberek, mióta a világ világ, a legszívesebben. Még olyan hatalmas család is, mint a Habsburgok, házassággal szerezték országaikat s innen a találó mondás: "Bella gerant alii, tu felix Austria nube!" (Hadakozzanak mások, te, szerencsés Ausztria, házasodjál.) Visegrádhoz még könnyebben jutottak a magyar fejedelmek: a honfoglaláskor itt találták készen. Visegrádot, mint neve is mutatja, a tótok építették, még pedig nem olyan értelemben, ahogy ezt most Budapest felől szeretjük tréfálkozva mondogatni: nem mint napszámosok, hanem mint urak. Régenten tótból lefordítva "magas vár" (latinul "altum castrum") néven fordul elő az okmányokban. Semmi kétség, hogy már ezer év előtt is ott állott azon a fönséges bércen, amely a Duna tükrében nézi magát s amely regényes hegyektől övezetten, a szelíd természet bájával telt öbölből nyúlik fel merészen az égnek. A szép királyi vár egy alvárral és egy védvárral volt biztosítva, úgy, hogy sok ideig bevehetetlen várnak tartották, mint később Komáromot. Ámbár a várak bevehetetlensége minden időben csak önámítás volt s legjobb esetben a Bem okoskodása. Ha bevehetetlen a vár, akkor úgysem veszi be az ellenfél tőlünk, ha pedig beveszi, akkor nem bevehetetlen, tehát visszavehetjük tőle. Visegrád leginkább a vegyes házbeli királyok alatt virágzott. Az Árpádok is sokszor megfordultak ott, sőt Salamon "ült" is benne másfél esztendőt. A tornyot, ahol el volt csukva, máig "Salamon tornyának" nevezik. De legjobban szerette ezt a helyet Róbert Károly, aki a vár aljára pompás palotát épített s állandóan benne lakott. Egész palotasor volt akkor Visegrádon; a főuraké, akik a királyi udvar fényét vetélkedve emelték. Oláh Miklós érsek, aki már csak Mátyás halála után láthatta Visegrádot, mint szemtanú elragadtatással ír róla: "Bámulatra méltók voltak a függő erkélyek, a dísz- és vadaskertek, az alabástrom és márványmedencés szökőkutak, amelyeket múzsák szobrai vettek körül. Itt követte el gyalázatos merényletét Kázmér herceg, Ulászló lengyel király fia, a szépséges Zách Klára ellen. A gaz csínyen, amelyben része volt a királynénak is, felbőszült az apa, Zách Felicián, s berontott éles kardjával a királyi termekbe, ahol háznépével éppen ebédnél volt Károly király. 1335-ben olyan pompát látott Visegrád, aminő még se azelőtt, se azóta nem volt Magyarországon. Keleteurópai értekezlet volt Károly királynál. Megjelent: János cseh király számos vitézével, III. Kázmér lengyel király a mesés fényű lengyel urakkal, Rudolf szász herceg, Boleszláv liegnitzi és Vladislav lanctritzi herceg, bíborba öltözött csatlósokkal, úgyszintén a német lovagrend meghatalmazottjai. A hadi játékoknak s az udvari ünnepélyeknek nem volt vége, hossza. A castelai püspök ilyen nyilatkozatra fakadt: "Aminő Visegrád, olyan csak a paradicsom lehet". Visegrádon tartották királyaink, ami a legféltettebb javuk volt: a koronát és a kényes rabjaikat. Ide tette fogságba I. Lajos a nápolyi herceget, Mátyás király pedig a Podjebrád cseh király fiát és Vitéz János esztergomi érseket. Mátyás halála után, mint minden, Visegrád is hanyatlani kezdett. Ulászló alatt elpusztult a négyszáz szobás palota. II. Lajos már csak annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes percében 1518-ban odaajándékozta - a szakácsnéjának. Megtört a fenséges fellegvár varázsa is. A két következő zavaros században sokszor cserélt urat ő, a "bevehetetlen". Hol elfoglalta a török, hol ismét visszavették tőle. Ép úgy vándorolgatott, mint az apró pipogya várak, míg végre I. Lipót, mert bizony őfelségének nem igen telhetett a magyar várakban valami nagy öröme, kiadta a rendeletet, hogy "szét kell hányni Visegrádot". Szamárpad Csatorna támogatása, elérhetősége:   / szamarpadcsatorna     / szamarpadcsatorna   #hangoskönyv #rádiószínáz #hangjáték #színház #audiobook #mikszáth #stirlitz #szamárpad #szamarpad #irodalom #erdély #felvidék #trianon