Vazul atya, - az én szent hősöm és prefektusom! скачать в хорошем качестве

Vazul atya, - az én szent hősöm és prefektusom!

Az 56 - os forradalom és szabadságharc hőse volt és szentéletű prefektusom, Végvári Vazul atya. az Esztergomi Ferences Gimnázium és Kollégiumban, -1953 és 57 között, - abban a legendás humán osztályban. A róla készített portréfilm néhány pillanata ez a videó. Aki, - amikor hívta szeretett Édes Hazája, a forradalom 3. napján hajnalban, elhagyva a rendházat, felindult Budapestre… November 4 szörnyű gyászos napjától pedig, a budai Várban próbálta védeni a kivívott Szabadságot, mint a vár fegyveres parancsnoka. Gyalog ment fel Budapestre, hogy ott legyen, ahol szükség van rá, mint szervező, mint a szabadságharcos fiatalok lelkesítője, tábori lelkésze, s katonai vezetője… Kalandos körülmények között sikerült nyugatra menekülnie. S amit ott tett, az méltó folytatása volt annak, amit itt tett, a forradalom napjaiban. Először is gondoskodott a menekült táborokban azokról, kikbe hitet, lelket és reményt öntött. Azután az amerikai ferences közösségekben lelkipásztori szolgálatot vállalt. Kapcsolatban a magyar szervezetekkel. Szíve mindenütt és mindig a magyarokért dobogott. 1959. november 4-én hősiesen lépte át az ENSZ szovjet delegációjának küszöbét, vállalva, hogy magyarországi bíróság elé is hajlandó állni, ha a kommunista hatalom szabadon engedi a megtorlás éveiben halálos ítéletük végrehajtására váró magyar fiatalokat. 1997 áprilisában hazatelepült. Itthon is lelkesen folytatta tevékenységét egyházáért, - hazáért, az ifjúságért. Tovább lángolt és lobogott, míg csak az Úr haza nem hívta hű szolgáját. „Magyarországunk, mi benned élünk, te bennünk maradsz, és túl szobrokon és sírokon, túl meggyalázáson és elfeledésen, kiközösítésen is túl, mi mindent szeretünk és szolgálunk mindhalálig, - józanul és erős szeretettel, - mindent, ami eredendően értékes és magyar.” (P. Végvári Vazul OFM)