A Francia Király, Aki 300 Szeretőt Tartott - XV. Lajos PERVERZ Udvara скачать в хорошем качестве

A Francia Király, Aki 300 Szeretőt Tartott - XV. Lajos PERVERZ Udvara

Ha tetszik a videó IRATKOZZ FEL a csatornára. ❤️Minél előbb el kell érnünk az 1000 feliratkozót, ahhoz, hogy továbbra is készíthessünk videókat. A történelem a Kéjenc Királyként emlékszik rá, a kielégíthetetlen étvágyú uralkodóra, akit egyetlen botrányos szám fémjelez: 300 szerető. XV. Lajos legendája egy aranyozott szeráj képét festi Versailles-ban, egy végtelen züllésben élő udvart, amelyet egy éhező nemzet pénzelt. De ez a szám, amely évszázadok pletykáin és propagandáján keresztül visszhangzik, hazugság. Szándékos koholmány, egy politikai fegyver, amelyet arra terveztek, hogy egy, a pletykáknál sokkal hidegrázóbb igazságot rejtsen el. A valódi botrány nem egy kaotikus hárem volt, hanem egy hideg, hatékony és titkos gépezet. Mi volt a célja, kik voltak az áldozatai, és hogyan törölték el módszeresen a hatalmas költségeket a királyi könyvelésből? Ez a történet arról a gépezetről szól, amelyet egy király vágyainak kiszolgálására építettek. Felfedjük az igazságot a hírhedt Parc-aux-Cerfs mögött – ami nem egy grandiózus kéjpalota volt, hanem egy szerény, névtelen polgárház egy csendes utcában, egy titkos létesítmény, amelyet a király legmegbízhatóbb szolgája irányított. Itt a beszerzés módszeres folyamatát tökéletesítették, a kiválasztás és megszerzés hidegrázó eljárását, elrejtve az udvar kíváncsi szemei elől. A király ízlése egy sajátos, megkérdőjelezhetetlen követelményt alakított ki – egy olyan sötét preferenciát, amely államtitokká vált, titkos könyvelések és pénzmosás labirintusával védve. Ez nem a csábítás története volt; ez az emberi kizsákmányolás bürokratikus folyamata volt. Ennek a szörnyű rendszernek az utolsó „végzőse” egy asszony volt, aki minden szabályt megszegett: Jeanne Bécu, Comtesse du Barry. Felemelkedése ebből a titkos világból, hogy a király utolsó hivatalos szeretőjévé váljon, tökéletes lőszert szolgáltatott ellenségeinek. Illegális pamfletek árasztották el Párizst, ügyesen keverve a tényeket a legvérbőbb, pornográf fikcióval, létrehozva egy erőteljes narratívát, amely a király magánéleti züllöttségét közvetlenül a nemzet csődjéhez kapcsolta. A történet, amit elmeséltek, hazugság volt, de ez a hazugság az emberek fejében igazsággá vált. Miközben Madame du Barryt a szekéren Párizs utcáin a guillotine felé zötyögtetik, a tömeg egy olyan szimbólum véréért üvölt, amelyet érteni vél. Elítélik őt a legendáért, a királyi pazarlás arcáért. Fogalmuk sincs arról, hogy a rejtett valóság – a csendes ház, a módszeres beszerzés, az áldozatok valódi természete – egy olyan horror volt, amely legsötétebb fikcióikat is felülmúlta. A forradalmárok azt hitték, egy bűnt büntetnek, miközben nem is sejtették, hogy egy bűntény utolsó számláját zárták le.