Bethlen István: A miniszterelnök, aki talpra állította Magyarországot скачать в хорошем качестве

Bethlen István: A miniszterelnök, aki talpra állította Magyarországot

Konzervatív. Magyar. Miniszterelnök. Gróf Bethlen István portréja az Axiómán. Nem hosszabb, mint egy espresso. ☕️ Ha tetszett a videó, kövess minket az alábbi platformokon: ▲ YouTubeon ➡️   / axioma   ▲ Facebookon ➡️   / axiomamedia   ▲ Instagram ➡️   / axiomamedia   ▲ TikTok ➡️ https://vm.tiktok.com/ZMLPKYeuh/ ▲ Twitter ➡️   / axiomamedia   ▲ Honlapunkon ➡️ https://axioma.hu/ Iratkozz fel hírlevelünkre extra tartalmakért, hogy elsőként érhesd el az Axióma Plusz beszélgetéseket ➡️ https://axioma.hu/feliratkozas Ha értékesnek tartod a munkánk, akkor itt támogathatsz minket: https://www.paypal.com/donate/?hosted... For our videos available in English click here:    • Trianon   Szöveg: Vérszomjas medveölő vagy elitista könyvmoly? Antiszemita vagy zsidóbarát? Bukott politikus vagy a XX. század egyik legnagyobb konzervatív államférfija? Az ellentmondó ítéletek mögött ugyanaz a személy rejlik: Bethlen István erdélyi arisztokrata, a trianoni békedelegáció főmegbízottja, Magyarország miniszterelnöke. Hogyan írhatjuk le a karakterét? Csendes, visszahúzódó jellem, aki erő helyett az ész érveket, személyes vágyai helyett a nemzeti érdeket helyezte előtérbe. Politikai hitvallása világos: „Minden politikus szeme előtt csak egy szempont lebeghet: Magyarország integritása [...] amelyért minden áldozatot meg kell hozni.” Bethlen 1874. október 8-án született a festői Gernyeszegen. Kilenc évesen került Bécsbe, Európa egyik legszínvonalasabb oktatási intézményébe, a Theresianumba. Budapesten jogot tanult, és elvégezte a gazdasági akadémiát. Ezek után visszatért erdélyi birtokára, majd bekapcsolódott a politikai életbe. Szülőföldjén féltve őrizte a magyar befolyást, és aggodalommal töltötte el, hogy a magyar tulajdonban lévő földbirtokok aránya csökken, míg a románoké folyamatosan nő. Szeretett lovagolni és vadászni, leginkább medvére a Görgényi-havasokban vagy éppen a Hargita fenyveseiben. Legfőbb szenvedélye azonban az olvasás volt. Rajongott a történelemért, hamarosan pedig ő maga alakította azt. Életében a következő fordulópont Trianon. Magyarországot sokan temették, mert úgy gondolták, hogy ezt a traumát nem élheti túl, és várhatóan elsüllyed a kisantant övezte mély szakadékban. Bethlen ebben a belviszályoktól és külföldi nyomástól terhelt időszakban szervezte a konzervatív-ellenforradalmi köröket, majd 1921-ben átvette az ország vezetését, s tíz évig miniszterelnökként szolgálta hazáját. Református magyarként meggyőződése volt, hogy a politikát keresztény alapra kell építeni, melynek lényegét így foglalta össze: „A keresztény politika a valláserkölcsi alapoknak a közintézményekbe való visszavitelében, a vallásos nevelés kifejlesztésében, és a keresztény magyar gazdaság erősítésében kell, hogy kielégülést keressen.” Miniszterelnökként maga volt a megtestesült reálpolitika. Felvette a kesztyűt, és néhány év alatt talpra állította az országot. Először is rendet tett a parlamentben. Távol tartotta a szélsőségeseket a kormánytól. Ugyanakkor a társadalmi béke biztosítása érdekében paktumot kötött a Peyer Károly vezette szociáldemokratákkal. Nem rajongott a tömegdemokráciáért, ezért a XIX. századi liberális trendekkel összhangban műveltégi cenzushoz kötötte a választójogot. Úgy gondolta, hogy egy nemzet életében egy stabil vagyonnal rendelkező vezető osztály nélkülözhetetlen. Sok kortársától mégis az különböztette meg igazán, hogy ellenzett “mindenféle lármás antiszemitizmust”. Nem vesztegette az idejét. Pénzügyileg stabilizálta az országot, létrehozta a Magyar Nemzeti Bankot, bevezette a pengőt, felvirágoztatta az ipart. Számos területet fejlesztett, például a szociális ellátást, az oktatást, vagy a turizmust. A bethleni konszolidáció hatására 1929-ben a hazai GDP már meghaladta az első világháború előtti szintet. Magyarország pedig visszakerült Európa térképére. Kormányzásának végül 1931-ben a hazánkba is begyűrűző gazdasági világválság vetett véget, azonban továbbra is képviselő maradt. Hibának tartotta a náci Németországhoz való közeledést és a belépést a II. világháborúba, az 1938-as zsidótörvényeket sem szavazta meg. Hazánk német megszállását követően bujkálni kényszerült, még híres bajuszától is meg kellett válnia. Politikai nagyságára vall, hogy ellenfelei még idős korában is hatalmas veszélyt láttak benne. Egyszerre körözte a Gestapo és a szovjetek is. Végül feladta magát. Moszkvába szállították, ahol 1946. október 5-én hunyt el egy rabkórházban. A XX. század egyik legjelentősebb magyar politikusának földi maradványait ismeretlen sírba hantolták el.