Dj Charme - Róma скачать в хорошем качестве

Dj Charme - Róma

Produced by the Gregorios AI Productions (GAIP). Lyrics: [Intro] Beszélgessünk egy római álomról, amely létezett egykor. [Verse 1] Romulus és Remus, ők az igazi rébusz. Romulus és Remus felépítették Rómát, ezért kapták ezt az ódát. Később jöttek még nagyok, sajnos mára már mind halott. Szenátus és népuralom – ez volt az igazi forradalom. [Chorus] Ó, te ősi Róma, rólad szól az óda. Nem tehetsz te róla, de ütött neked az óra. Ó, te ősi Róma, előtted minden nyomorult valaha térdre leborult… És majd, ha a vihar elvonult, nem leszel többé így megszorult. Barbár hordák, akár a megvadult csordák, rontottak rád. De te álltad a sarat. Akaratod meg nem hasadt, míg egy katonád is marad, nem omlik le falad. [Verse 2] Divide et impera, egy világ nőtt ki belőle, és tanulta meg tőle, mit jelent, ha egy nép nem dőre. Volt ott szenátus, néhány legátus, millió légió, akár a hegyről zúduló friss porhó. Minden út odavezetett, számtalan provincia odaveszett. Mindenkit bekebelezett. Pannónia és Egyiptom – Róma mindenkit legyilkolt. Alea iacta est, a Cézár mondta ezt. Ez volt neki a teszt, hogy bírja-e, nem rest. Átkelt a Rubikonon, ezen a szent folyón, és Rómára vetette magát mohón. P Szövetkezett a Cézár, majdan háború következett némán. Veni, vidi, vici – nem mint valami pincsi. Julius, majd Augustus, mint július után augusztus. Dum spiro, spero: amíg csak élek, mindig remélek, egyedül sem félek, kemény e lélek. [Chorus] Ó, te ősi Róma, rólad szól az óda. Nem tehetsz te róla, de ütött neked az óra. Ó, te ősi Róma, előtted minden nyomorult valaha térdre leborult… És majd, ha a vihar elvonult, nem leszel többé így megszorult. Barbár hordák, akár a megvadult csordák, rontottak rád. De te álltad a sarat. Akaratod meg nem hasadt, míg egy katonád is marad, nem omlik le falad. [Verse 3] Véget ért a móka, túl sok volt ellened a róka. A színed már hóka, mint ez a mondóka. Jött Hannibál, ott aztán állt a bál. Voltak vérszomjas gallok, régi ismerős arcok, visszakövetelni a sarcot. Aztán jött Néró és Caligula, Róma két fura ura. Tartottak egy-két murit – nem éppen úrit. Attila is találkozott velük egy helyütt. De nem boldogultak együtt, egymással a bajuk meggyűlt, más is térdre kényszerült. Ezrével a gladiátorok, császárok és romok, átvágva száz torok. A plebsz ácsorog, a műsorra nyál csorog, amikor jönnek a véres záporok. Az idő csak vánszorog, mindenki részegen tántorog, míg a nap felettük átforog. Panem et circenses, és senki sem zökkent ki. Et tu, mi fili, Brute? Te is, fiam, Brútusz? Homo homini lupus – ember embernek farkasa, nincsen Rómának több talpasa. Morituri te salutant. A halálba indulók köszöntenek, s a pokolban majd üvöltenek. [Final Chorus] Ó, te ősi Róma, rólad szól az óda. Nem tehetsz te róla, de ütött neked az óra. Ó, te ősi Róma, előtted minden nyomorult valaha térdre leborult… Számtalan gladiátor, akik nem féltek az arénától. [Outro] Verba volant, scripta manent. Nil novi sub sole. A szó elszáll, az írás megmarad, nincs új a nap alatt… Crescit sub pondere palma – avagy teher alatt nő a pálma, így hiúsult meg Róma álma.