Pósfa zenekar - Az árgyélus kismadár скачать в хорошем качестве

Pósfa zenekar - Az árgyélus kismadár

Pósfa zenekar: Az árgyélus kismadár... Lakodalmi gyertyástánc, csárdás, sallai verbunk és bukó (Kürt, Vág-Garam köz) Iván Péter - hegedű/violin, ének/vocal Ifj. Gelencsér János - hegedű/violin Iván András - brácsa/viola, ének/vocal Álló István - nagybőgő/double bass, ének/vocal Gólya Márton - cimbalom/dulcimer, ének/vocal Iván Zoltán - klarinét/clarinet, ének/vocal Csiba Júlia - ének/vocal Album: Felvidékről szeretettel (Felvidéki magyar népzene) Megjelent/Released on: 2020.03.07 Hangmérnök/Sound engineer: Szabó Ádám - Gila Studio ℗ 2020 Pósfa zenekar Szöveg/Lyrics: Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra, Én sem fekszem mindenkor szép paplanos ágyba. Szánj meg, bánj meg, fordulj hozzám, csókolj meg! Az én kedves vacsorám csak egy piros alma, Az én kedves nyoszolyám csak egy marék szalma. Szánj meg, bánj meg, fordulj hozzám, csókolj meg! Nem ám az az asszony, kinek sok lúdja van, Hanem az az asszony, kinek szép lánya van. Nékem is van kettő, mint az aranyvessző, / Nékem is van kettő, mint az aranyvessző, Illik a fejére a szép selyem kendő. / Ráillik a fejére az aranyos fejkendő. Minek a hat ökör a hosszú istállóba, Ha nincsen szerelem a vetett nyoszolyába. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, Miért nem termettél meg minden fa tetejen? Sárga papucs az ágy alatt, Jaj, de régen nem láttalak. Ha nem látlak babám vasárnapig, Meghasad a szívem addig. Fecském, fecském, édes fecském, Vidd el az én levelecském! Vidd el, vidd el csuhaj messze tájra, Tedd a babám ablakába! Hogyha kérdik, honnan jöttél, Kinek a postása lettél, Mond meg, mond meg neki, hogy egy lánynak, Az ő régi babájának. Ráncos péntő, ráncos péntő, Ráncos péntő, tulipános ing. A péntőnek nincs ülepe, Nincs is annak becsülete. Rojtos gatya, rojtos gatya, Rojtos gatya, tulipános ing. A gatyának van ülepe, Van is annak becsülete. Ketten vettünk három lányt, Másfél szoknya jutott ránk. Mit csináljunk a féllel? Kössük össze kötéllel. Nem vagyok szép, csak a szemem fekete, Nem vagyok én az erdőben remete. Sem remete, sem a fügefának az ága, Én vagyok az, kinek nincsen babája. Egy rózsafán megszámoltam száz rózsát, Mind a százat elküldöm majd te hozzád. Közepibe belehelem a lelkemet, Tépjed össze, ha nem szeretsz engemet!