Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 42 - Fenék falu avagy Valcum Castrum скачать в хорошем качестве

Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 42 - Fenék falu avagy Valcum Castrum

Részletes leírás: http://arpad-kori-falu.mcbubu.hu/fene... A középkori Fenék falu a Sármellékre vezető út mellett terült el. Királyi birtok volt. Fenék története az időszámítás elejétől keltezhető. A területen tovább élhetett egy római közösség, és tovább élt itt egy keresztény hitű csoport. A keresztény közösséget Keszthelyi kultúraként tartják számon, amelyről egy kora keresztény bazilika is tanúskodik. Az évszázadok során fél tucatnyi különböző népcsoport fordult meg itt. Időszámításunk előtt Tiberius császár Dunántúli hódítása után a rómaiak megszervezték Pannonia provinciát. A Pannoniát átlósan átszelő kereskedelmi és hadiút, amely Aquincumot kötötte össze Aquileiával, Fenékpusztánál keresztezte a Balatont, és itt haladt el egy másik út is, amely Sopianaet kötötte össze Augusta Treverorummal. A kelta őslakosság mellett római polgárjoggal rendelkezők, elsősorban kereskedők is éltek itt. 160-tól a Duna túlpartján élő barbár törzsek betörései komoly pusztításokat végeztek a területen. A IV. században felépült a 15 hektáros római erőd, Valcum Castrum, 44 toronnyal. Az erődben raktárépületek, fürdők, reprezentatív és adminisztrációs épületek álltak, falain kívül, délre pedig egy nagy kiterjedésű temető volt, ahova a IV. századtól egészen a IX. századig temetkeztek. Az erődben egy cohors állomásozott, és feladata az Itáliába vezető fontos út védelme volt, valamint raktárbázisként is szolgálhatott a limes erődjeinek ellátására. 374-ben a betörő barbár népek komoly pusztítás nyomát hagyták az erődön, és a népesség megritkult, de nem vált lakatlanná. Az erőd helyreállítása után továbbra is védelmi feladatokat látott el, még a római katonaság V. századi kivonulása után is. 433-tól a terület hun fennhatóság alá került. 455-ben Avitus császár rövid időre visszaállította a római uralmat, de 456-ban a keleti gótok elfoglalták a Dél-Dunántúlt, ostrommal bevették és felgyújtották Valcumot. A lakosság nagy része elpusztult. A Gótok a megmaradt környékbeliekkel rendbe hozatták az építményt, és ettől kezdve a királyuk, Theudemir székhelye lett. Valószínűleg itt született ezekben az években egyik fia és utódja, Nagy Theodorik is, akinek uralkodási ideje alatt továbbra is a keleti gótok itáliai királyságának befolyása alatt állhatott a környék. 526-ban bekövetkezett halála után a longobárdok uralma alá került a vidék. Az erődöt nem szállták meg, de az átkelőt ellenőrzésük alá vonták. Később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide, de 630 táján elhagyták a várost. A nyolcszázas években ismét beköltöztek a falak közé, és használatba vették a Karoling birodalom részeként. A települést a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el. A még álló, de romos Valcum erődje mellett már a korai időkben kezdett kialakulni a későbbi Fenék falu. A falu első említése egy határjárásban szerepel. A somogyvári Szent Egyed monostor konventje 1347. május 31-én határjáró levelében jelenti I. Lajos királynak, hogy a Bottyán nevű Somogy vármegyei birtokot északról a Fenék nevű Zala vármegyei királyi birtok határolja. 1415-ben Vátkai Miklóst és fiait iktatták be csere címén a falu birtokába. A XV. századi Fenékiek az ő utódaik lehettek. 1491-ben a család kihalt, és a falut a Gersei Pethők kapták meg. A Gersei Pethők vagyonukat a birtokaik zálogosításával tartották fent. 1535. június 14-én kelt a zalavári konvent oklevele, melyben Gersei Pethő Balázsnak megtiltotta Fenék és egyéb birtokainak, birtokrészeinek elidegenítését és elzálogosítását. 1642. augusztus 20-án kelt a faludi lakosok kezességlevele Gersei Pethő György özvegye, Ostfy Orsolya részére, amelyben szerepel Falud teljes lakosságának névsora. A levél a török pusztítások mellett magyarázatot ad arra is, miért néptelenedtek el a falvak ebben az időben. A jobbágyok a terhek elől menekülve a várak katonaságainak sorába álltak, vagy urasági hajdú szerepet vállaltak, így remélve könnyebb életet maguknak. 1643-ban Szalvnyicai Sándor Imre és felesége Nádasdi Darabos Krisztina zálogosítottak el Keszthely várbeli birtokokat és tartozékokat, köztük Fenék birtokot. A leányági örökösödés folytán Nádasdi Darabos kezére került több Gersei Pethő birtok, amelyeket 4000 forintért adtak zálogba Sárkány Miklós özvegyének, Nádasdi Darabos Krisztinának. A 17. század végén keletkezett birtokösszeírási okmányokban malmokról is szó esett, amelyek földesúri tulajdonban voltak és nem a vár tartozékai. Három malomról van szó: a Dobogói, Diási és az ún. „Pethő alsó malomról. A diási malomról létezett egy 1551-ben keltezett írás is. A Pethő alsó malom a Gyöngyös-patak, illetve a Hévizi-berek lefolyását biztosító csatorna mellett áll ma is, Keszthely és Fenék határában. Az 1686. évi összeírás szerint Fenék és Faludy már puszta, és elhagyottan állt 4 jobbágytelek. Fenék falu nem létezik többé. A Fenékpusztától délre fekvő ,,Pusztaszenti" dombon 1948 őszén Radnóti Aladár vezetésével tanásatáson tárták fel a falu templomának alapfalait. A templom egyhajós, egyenes szentélyű volt.